A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Péter László: Miscellanea Vásárhelyiensa

106 AZ KST HARMASKONYVE A BÚZA ES AZ О PÁSZTORA A szegény ember humora ÍRTA : MÓRICZ ZSIGMOND Volt az édesapámnak gyerekkoromban egy öreg bérese, aki világéletében ökrökhöz volt szokva s mikor apám lótartásra ment át, elvesztette exisztenciáját. Ott lógott szegény a tehén mellett s hordta a ganét, meg etette a malacokat, de ez már csak olyan kegyelem volt, amit ő nem érdemölt. Nem tudom, hegy értette ezt az érdemet, de úgy gondolom azt tartotta, hogy nem érdemelte ezt a sorstól, hogy így letegye. Ügy érezte magát, mint az elcsapott király. Csak oda kivágyot, a mezőre, a maga birodalmába. Egyszer aztán hivatást kapott. Egyik évben rettenetes sok volt a veréb s apám kirendelte pásztornak a búza mellé. Ott kellett neki kerepelni egész nap. Nagyon büszke volt: — De egy szem el ne vesszen, mert megszámolom, osztán levonom a komencióból, — mondta az apám. — Igen, tekéntetes uram, tessen csak idebízni. A komenció ducoskenyér volt, amit a konyhán kapott, de nem is aszerint ment az, hanem becsületre s arra az öreg Pócsi Miska sokat adott. Nagyon szerettem vele elbeszélgetni, ő volt az én első oktatóm az élet igazságai felől. Irást-olvasást nem igen értett, de bölcseseget szólt és tett. 22. Móricz Zsigmond: A búza és az őpásztora (1932 karácsonya) 82