A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Péter László: Miscellanea Vásárhelyiensa

vásárhelyi sajtóba, olyan őshumor lüktetett, amellyel kincseket és világhírt szerezhetett volna. De valószínűleg se maga, se környezete nem ismerte az értékét, s neki minden ambíciója ki volt elégítve azzal, hogy szerette az egész város, s úri társasága halálra kacagta magát a tréfáin. Hézső Sándor áldozatkész vásárhelyi könyvnyomdásznak támadt most az az ötlete, hogy kiássa régi újságokból Pócsy Miska írásait, és több kötetben bocsátja országos nyilvánosságra. Amint a most megjelent kötetből látjuk - címe A tilosban - nagyon szerencsés ötlet volt. Csinált művészet nem sok van ezekben az apró rajzokban, amelyek alig haladják meg az anekdoták méretét, de Rabelais-i humor van bennük, és a Balzac Contes drôlatiques-jaira

16 emlékeztető vaskos jókedv, nem is beszélve arról, hogy a vásárhelyi parasztnak olyan plasztikus képét adják, amilyent Pásztor János, a szobrász, vésővel farag. 1926-ban tehát már megjelent Pócsy Miska első kötete Hézső Sándor kiadásában, Dura Lajos (1880-1951) könyvnyomdájában, mégpedig Szathmáry Tihamér 1926. október l-jén keltezett előszavával. Nem fukarkodott a méltatásával. „Pócsy Miska... így hívták. О maga is így jegyezte az írásait. Azokat a vásárhelyi, életet termő, televény, fekete földből sarjadzott, az Ő meleg, bohém, szerető szívén átszűrt, fényes elméjének ragyogásával ékes magyar írásait, melyeket e könyvben összegyűjtött és kiad egy, a magyar kultúráért lelkesülő és áldozni kész fiatal iparos." Szembeállította az írások derűjét a háborúban vérzett és megcsonkított ország sanyarú sorsával: „Könyvedet a szegényeknek, a lesujtottaknak, azoknak ajánlom, kiknek arcáról elköltözött a mosolygás; magyar testvéreimnek ajánlom, hogy írásaid derűje tanítsa meg őket újból és szívből kacagni." Az első kötet Pócsy Miskának 1897 és 1909 között megjelent anekdotáit tartalmazta. Ámde tárcáinak folytatása nem lett. Csak a harmadiknak tervezett verseskötete (Pócsyversek) látott napvilágot egy évtizeddel később, 1936-ban. Pócsy Miska és Móricz Zsigmond Kárász József szerint Pócsy Miska egyik humoreszkjét Móricz Zsigmond Az Est hármas könyv ében „a saját neve alatt jelentette meg".

17 Ez azonban félreértés. Móricz valóban a Moliere-i elveknek („a témámat onnan veszem, ahol találom") megfelelően kezelte forrásait, s emiatt kellemetlenségei is voltak. Két elbeszélésének (Pejparipám Pejkó, 1918; Barbárok, 1931) összetevőire éppen nekem sikerült rátalálnom.

1X A Tündérkertben hosszan közölt vendégszöveget Györffy István kevéssel előbb megjelent Szilaj pásztorok (1922) népéletleírásából.

19 Plágiummal is vádolták: a Kerek Ferkó (1932) szereplőinek szájába adta a kiskunhalasi Péter Dénesnek (1837-1904) a Magyar Nyelvőrben még 1879ben megjelent két népi elbeszélését.

20 De Móricz sajátos írói módon adott számot forrásáról. Az öreg csikóst, akivel elbeszélteti, Dénes bátyának nevezte, és elmondatja vele magáról: „Nem is idevalósi vagyok én, hanem messzi földrül, túl a Tiszánrúl, Halasrúl..." 16 Pajzán históriák (1832-37). 17 Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikon, 176. 18 PÉTER LÁSZLÓ: Egy Móricz-elbeszélés forrásvidéke. = P. L.: Mindörökké Szeged. Bp., 1997. 166-185. -PÉTER LÁSZLÓ: Barbárok. = P. L. : Szegedi örökség. Bp.,1983. 312-329. 19 NAGY PÉTER: Móricz Zsigmond. Bp., 1953. 174. 20 DÉNES SZILÁRD: A Nyelvőr népnyelvi közleményei egy plágiumpörben. Magyar Nyelvőr, 1951.21-25. 49