A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Adattár - Szelesi Zoltán: Csáky József szegedi levelei

Szükségünk volna rá, kogy minden jobbra forduljon, mert mind a ketten szenvedünk a sorstól. A lányom még mindig kórházban van, messze Párizstól, és csak ritkán látom. Pedig nagyon szeretném, ha mellettem volna. О az egyedüli hozzám tartozó lény. És szükségem is volna rá. Nagyon egyedül vagyok. Az én egészségem sem kitűnő. Még az írás is nehéz. A járás direkt nehezemre esik. Magamnak kell foglalkozni minden teendővel, ami nekem kínos. Giziről semmi hír. Talán nekem kellene írnom. De írni is nehéz. Remélem a feleséged nem sokára jobban lesz. Sok jó barátsággal Csáky 69 Kedves Szelesi 68.

1. 24. Mint mindig, a leveled örömmel olvastam. Szóval várod haza a feleségedet. Az én lányom már itthon van véglegesen. Nagyon örülök neki. Egész rendes állapotban van. Minden dolgot elvégez. Nekem nem kell törődni semmivel. Remélem, hogy ezentúl mindig így lesz. Mert bizony nekem már kínos minden akció. A járás nagyon, de nagyon nehéz, pedig nagyon kis járkálásról van szó, bevásárolni a szükséges dolgokat. Bocsásd meg az őszinteségemet, de az írás is mind nehezebb és nehezebb lett. És nem is tudom, hogy olvasható-e? Ha te tudnád mennyi időbe és erőfeszítésbe kerül egy levél megírása! Hiába, a kor az kor. Már úgyszólván 80 éves vagyok, és ezt nagyon megérzem. Azt hiszem minden tervemről le kell mondanom. Utazásról szó sem lehet, azt hiszem soha. Nehéz ezt beismerni, de kénytelen vagyok. A munkáról is azt hiszem le kell mondanom. Majd meglátom tavasszal, de nem remélek semmit. Azt hiszem sajnos, hogy sokat többé nem fogok tudni csinálni. Szomorú, de így van. Giziről nem tudok. Neki kellene tudni, hogy nekem az írás nagyon nehéz dolog, és nem várni tőlem levelet. A cikkedet várom, mert jól esik olvasni mindent, amit írsz. Sok jó barátsággal Csáky 70 Kedves Szelesi 13. III. 68. Hálás köszönetemet küldöm a leveledért, és a cikkért. Nagyon meglepett, mert igazán megfeledkeztem az éveim számáról. Sok minden jót kívánsz nekem, de sajnos mindennek az ellenkezője való. Sajnos a jó egészségről azt hiszem már le kell mondanom. Az erőm elhagyott és alig tudom e levelet is megírni. Egészen legyöngültem. Csak 10-15 percre megyek ki az utcára. A többi idő alatt vagy fekszem, vagy üldögélek. Nem tudom mit hoz majd a tavasz, de nem igen remélek változást. Hiába a kor, az kor. A múlt évi betegségem levert a lábamról, félő, hogy véglegesen. Még ez a kis írás is 223