A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Adattár - Szelesi Zoltán: Csáky József szegedi levelei

azt hiszem tisztán fogunk látni a helyzetben. Neked is lesznek teendőid, mert talán, ha Budapesten lenne egy kiállításom, azt esetleg levihetnéd Szegedre. És ez nem kis dolog. Engem, úgy látszik, ha hazamegyek dolgozni, Hódmezővásárhelyen telepítenének le. Az nagyon közel van Szegedhez és akkor láthatjuk egymást amikor akarjuk. Ami pedig az én „Művészet"-ben megjelent „felfedezésemet" illeti, az nekem semmiféle „bosszúságot" nem okozott. Igazán nem fontos. Aki tudott rólam, átsiklik rajta. Aki nem, annak pedig igazán mindegy. Most megismert, ez elég! És még élek is! Itt is foglalkoznak lassanként velem újra. Itt van az ideje. Nagyon elhanyagoltak az „absztrakt" hülyeségek miatt. A kereskedelem csak ezekkel foglalkozott. Mert a nyugati országokban már nincs „művészet", csak kereskedelem, nincs műtárgy, csak „árukcikk". A „piac" már nem Párizsban van, hanem New-York-ban. Ott parancsolnak, hogy mi legyen itt. Mert Amerikának művészete nem volt soha. Szegény kis Gizike! Elszontyolodott levele után elutazott Jugoszláviába rokonaihoz, azt hiszem jó időre. Címet tehát nem hagyott, hogy írhassak neki. Igazi gyerek, kora dacára. Van hát egy kérésem és talán egy nap megteheted. Ha véletlenül írsz rólam Szegeddel kapcsolatban, te tudsz írni, ügyesen be tudod helyezni azt, hogy van még egy unokatestvérem Szegeden, aki stb. Ez boldoggá tenné egész hátra levő életére. Itt egy heti hideg után újra megenyhült a lég. A múlt héten, csütörtökön nagy havazás volt, ami nov. 3-án még nem történt meg soha. Nekem véletlenül el kellett mennem a Louvreba, ahol Hidasiné várt, hogy jelen legyünk egy japán festészeti kiálltás (XII-XVII. század) megnyitásán. A japán festészetnek ezt a korát nem ismertem. Tele voltam vastagon hóval, amikor megérkeztem a Louvre-ba. Most pedig írok és írok, minden nap. A memoáromat írom. Nagyon sokáig fog tartani mire készen lesz, és végre meglesz. Nem csinálok mást. Sok jó barátsággal Csáky 39 Kedves Szelesi 65. XI. 19. Leveleink kereszteződtek. De úgy teszek, mintha rajtam lenne a sor, és ez tulajkdonképpen igazi is, mert több dolgot közölsz velem, amit köszönök. Nagyon örülök a rólam tartott előadásodnak. Csak azt sajnálom, hogy nem írsz egy pár részletet, tudod, az ember kíváncsi, főleg ha saját magáról van szó. Gondoltam, hogy Nyilasy meghalt. Idősebb volt, mint én. Szeretnék (ha lehetne) egy-két reprodukciót a képeiről. Mint embert szerettem, de pikturájáról csak híreket hallottam, de nem láttam soha semmit. Giziről semmi hír. Azaz, hogy Erzsi nagynéném Mindszentre lejött a férje sírjához és látta. Szóval Gizi Szegeden van. Részleteket nagynénim nem írt. Hogy visszatérjek a rólam tartott előadásodhoz, kaptam egy nyomtatványt, amelyben a sok között ez is jelezve van. Gondolom erről írsz. A tápéi kis szobrászlány tényleg Tápén lakik. A neve: Tari. A levele elkallódott. így hát én se tudom a címét. Az én válaszomra nem válaszolt. 201