A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Adattár - Szelesi Zoltán: Csáky József szegedi levelei

le. Szeretnék nagyon egy jó képet, mert kérnek tőlem könyvnek, folyóiratnak. Én ezt a térszobrot adnám reprodukcióra. Most pedig volna egy kérésem. Ez különben is téged érdekelne, mint műtörténészt. Azt hiszem 1905 nyarán mintáztam Szegeden egy kislányfejet a Remény utcában. Nagyapám lakosának, Lantos nevű embernek a kislányát, Juliskát. Ezt a gipsz-fejet 59-ben megtaláltam a nagybátyámnál és felvittem Pestre a kiállításomra. Párizsba visszjövet írtam a szegedi városi tanácsnak (Biczónak), hogy ezt a kis szobrot Szeged városának ajándékozom. Választ nem kaptam. Amikor a szobraim visszajöttek Budapestről - Párizsba, a kis fej nem volt közöttük. Mi lett vele? Nagyon nem szeretném, ha elveszett volna. Ugye nemcsak mint ifjúsági munkám érdekel, hanem mert ez az egyedüli szobor, amely a magyarországi munkásságomból megmaradt. A többit vagy nem öntöttem gipszbe pénzhiány miatt, vagy pedig elkallódtak, mondom ez az egy maradt meg. Ez műtörténelmi szempontból érdekes. Meg kellene találni, bronzba öntetni és a szegedi múzeumban elhelyezni. Ha lehetséges, szeretnék erről is fényképet. A gipszet, ha megtalálják, ha lehetne fényképezni, már is közölni a szöveggel, melyet közölni akarsz. Azt hiszem egyet értesz velem, hogy ami az én személyemet és élettörténetemet illeti, ez a kis szobrocska fontos adat. Nagy örömmel fogadom szegedi grafikusnőt, ha eljön Párizsba a nyáron. Persze, ha te jöhetnél az még jobb lenne. De, hogy ne szalasszam el az alkalmat, szeretném, ha egy szó előleges értesítést kaphatnék. Én ugyanis elég gyakran vagyok távol egykét hétre. Végül pedig ideírom, hogy bizony a magyar barátaim legnagyobb része meghalt. így aztán levelezésem a szülővárosommal lassan megszakad, amit szívből sajnálok. Ez egyik nagy oka örömömnek valahányszor levelet kapok onnan. Ha ezek a levelek is elmaradnak, elvágódok Magyarországtól. Öröm hát minden sor. Sok jó barátsággal Csáky 4 Kedves Szelesi 1962. VIII. 4. Hálásan köszönöm úgy a képeket, amelyek jól sikerültek és használhatók szükség esetén, mint a leveledet. Nem türelmetlenkedtem, mert elképzelem mennyi dolgod van. De egy valamit még sem tudtam meg, pedig ez nagyon fontos nekem: mi lett a kislányfej szobrocskával, amelyet Szeged városának ajándékoztam, de amelyről, dacára kétségbeejtő tudakozódásaimnak, egy árva szót sem hallok. Nekem pedig, mint már írtam, nagyon szívemhez nőtt a dolog. Nem is tudom, halvány fogalmam sincs, hogy kinek írhatnék ez ügyben. Idáig mindenütt kudarcot vallottam. Jó utazásokat! Sok szeretettel Csáky 173