A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Adattár - Szelesi Zoltán: Csáky József szegedi levelei

ADATTÁR Csáky József szegedi levelei (1961 -1970) SZELESI ZOLTÁN (Szeged) A műtörténetírás tudományos igényű tárgyilagosságamegköveteli, hogy a nagymesterek életpályájának ne csak a felfelé ívelő - „látványos" és „hálás" - szakaszát tartsuk számon, s mindent kizáróan csak ezt méltassuk. Az emberi-művészi teljesség bemutatására való törekvés azt diktálja, hogy nem szabad elfeledkeznünk arról a záróakkordról sem, amely egy nyolcvanhárom évet megélt nagy művész, mint Csáky József (1888-1971) életének utolsó évtizedében - vagyis 1961-1971 között - lezajlott. Jóllehet, hogy a művészet egén egy régebben fényesen ragyogó csillag fénytörése lehangolóvá tesz bennünket. De hálátlanság lenne megkímélni magunkat ettől a rossz érzéstől azzal, hogy egyszerűen nem törődünk nagymestereink emberi sorsának olykor tragikussá alakuló végkifejletével. Vagyis, hogy közömbösek legyünk például a Szegedről-Párizsba szakadt Csákynak azzal a megrendítő harcával szemben, mellyel az időssé vált mester - a reá súlyosodé betegség és szegénység, feledés és magányosság ellenére is - a számára életet és értelmet nyújtó aktív alkotóművészetéért, az utolsó leheletéig küzdött. Azért közöljük e Szegedről indult nagy művész - életének utolsó tíz esztendejében írt - leveleit, hogy ezek közrebocsájtásával is hódoljunk felejthetetlen emléke előtt. * Csáky József 1888. március 18-án Szegeden született. Gyermekkora nehézségekkel volt terhes. Atyja - Csáky Vince - szegény levélhordóként alig tudta fedezni tanítatásának költségeit. Középiskoláit Szegeden végezte. Képekkel, szobrokkal szülővárosának múzeumában ismerkedett meg. A műalkotások megértésében ifjúkori barátja, Bánszky Sándor (1888-1918) segített neki, aki szintén a század elején Szegedről-Párizsba induló avantgárd szobrászok egyike volt. О biztatta a természet utáni rajzolásra is, melyet Tápé paraszt-környezetében nagy kedvvel művelt. A szobrászat elsajátítására azonban igazán 1905-től került sor, amikor a budapesti Iparművészeti Iskolán Mátrai Lajos növendéke lett, de csak másfél évig maradt itt. Néhány társával ő sem tudta elviselni az akkori száraz tanítási módszert, amely gipszszobrok másolásából állt. Sok keserve az iskola otthagyásával fokozódott. Atyja nem volt hajlandó támogatni, munka pedig nem akadt számára. Éhesen, fázva rótta a pesti utcákat és olykor a végtelennek tűnő szegedi országutat is. Helyzete reménytelenné vált. E kiúttalan sötétségben előbb biztató derengésként, majd mindent betöltő és magához vonzó fényként hatott rá Párizs, a művészi megvalósulásának ez az új Mekkája. A Szegedre hazalátogató Brummer József (1883-1945) szobrász és Cs. Joachim Ferenc (1882-1964) festő, izgalmas híreket és szép reprodukciókat hoztak számára, a modern mesterek nagyjainak, Manet, Gauguin, Rodin, Maillol és mások alkotásairól. 167