A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Nagy Imre: A Preliminary Report on the Friedman Kein Canvas

A Grinnell vászonról lemásolt lovas indián figurája számtalan egyezést mutat a Friedman Kein vászon R2C4 jelenetének hősével. A tollazott lándzsa, a csíkos vászoning, az alpakka korongokból álló hajdísz, az elől fekete, hátul vörös ágyékkendő, és természetesen a pajzs a hős és az alkalom azonosságát igazolja. Carl Sweezy elmulasztotta lemásolni az ellenfél alakját, így csak Mooney jegyzeteiből tudjuk ponka indiánként azonosítani a Friedman Kein vászonról megismert ellenfelet. Az általunk vizsgált vászon jelenetének elemzése azt is elárulja, hogy a ponka íjával rásújtott Wolf Face fejére, mielőtt az, legázolta volna lovával. A Little Buffalo Thigh pajzs kivételes abból a szempontból, hogy ilyen nagy számban maradtak fenn korabeli ábrázolásai indián rajzokon. Arra azonban egyáltalán nincs másik példa, hogy egy sájen pajzstípus három eredeti példányban túlélte volna a sájen történelem vérzivataros éveit. Az egyik példány ma a Kansas City-i Múzeum gyűjteményében található (18. ábra). Az oklahomai sájen és arapaho rezervátum egykori indián ügynöke, Dániel B. Dyer gyűjteményéből került a múzeumba, s a gyűjtő szerint eredetileg Whirlwind sájen főnök tulajdona volt. Mint láttuk, a pajzs eredeti tulajdonosai között nem szerepelt Whirlwind nevezetű, így Dyer információját meglehetős óvatossággal kell kezelnünk. A második példány az Amerikai Indián Nemzeti Múzeumában található (19. ábra). Egyik könyvében Frederick Dockstader tévesen menden pajzsként azonosította. A kompozíciós megoldás azonban kétségtelenné teszi, hogy ez is a Little Buffalo Thigh pajzsok egyike. A harmadik példányt az 1970-es években egy Cincinnati-i magángyűjteményben őrizték. Ez a pajzs az 1880-as években Henry F. Farny amerikai festő tulajdonában volt, mint ezt a festő „End of the Race" című festménye is bizonyítja. Ennek a pajzsnak a festési stílusa és a kompozíciós arányai olyannyira hasonlítanak a Kansas City Museum-beli pajzsra, hogy minden fenntartás nélkül kijelenthetjük: ugyanannak a pajzskészítőnek a munkái. Little Buffalo Thigh-tól tudjuk, hogy apja False Lame négy pajzsot készített. Feltételezhetjük, hogy kettőt ugyanazon alkalommal párban készített, s úgy adta őket későbbi tulajdonosaiknak. Amennyiben felidézzük az egykori pajzstulajdonosok sorsát, kikövetkeztethető, hogy mely pajzsok kerültek amerikai ritkasággyűjtők kezébe, majd a későbbiekben kettő ezek közül múzeumba. Little Buffalo Thigh féltestvére, Little Shield kapott elsőnek ilyen pajzsot. Ő 1885-ben halt meg, és Little Buffalo Thigh véleménye szerint pajzsát eltemették vele. A következő tulajdonos Black Hawk volt. Ő 1867-ben halt meg, s halála után néhány nappal Hancock tábornok felégettette azt a sájen falut, ahol ő élt. Nagyon valószínű, hogy a katonák összegyűjtötték a nekik tetsző dolgokat a táborból, mielőtt mindent porig égettek volna. Következésképpen Black Hawk pajzsa lehet az egyik meglévő példány. Starving Coyote, False Lame unokája volt a következő tulajdonos. Róla tudható, hogy aktív résztvevője volt az 1870-es évek első felében a Kansas-i határvidéken elkövetett indián rajtaütéseknek. Ez volt az elsődlegesen oka annak, hogy kapitulációja után harminckét törzstársával együtt a floridai Fort Marion-ba száműzték mint hadifoglyot. Ott is halt meg. Nagyon valószínű, hogy pajzsát - amely a kapitulációnál vele volt - valamelyik amerikai katonatiszt megszerezte. Az ő pajzsa lehet tehát a második létező példány. Little Buffalo Thigh 1861-ben kapta utolsóként a pajzsát, de 1865-ben továbbajándékozta azt öccsének, Black Hawk-nak. Black Hawk 1921-ben halt meg Oklahomában, a déli sájen rezervátumon, ahol 1874 óta élt. Az ő pajzsa lehet az, amelyet Dyer megszerzett (18. ábra), s amely ma a Kansas City Museumban található. Az állítólagos Whirlwind attribució azonban további kutatást igényel. A Friedman Kein vászon előzetes vizsgálata eredményeként sikerült az egyik jelenetet pontosan beazonosítani (R2C4), s a két kiválasztott jeleneten szereplő pajzs eredetét és tulajdonosait meghatározni. Ezt követően kimutattuk, hogy a pajzsminta legkorábbi ábrázolásai egy 1840 előtti, s ma Olaszországban őrzött, festett síksági indián ingen találhatóak. A pajzsminta további, egykorú ábrázolásainak vizsgálata bizonyította, hogy a pajzsot a déli sájenek körében használták, s olyan kiemelkedő sájen férfiak vitték csatába, mint Little Man, a későbbi Szent Nyílörző, vagy Wolf Face, déli szutai főnök. 124