A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Foote, Kenneth E.–Tóth Attila–D. Árvay Anett: Emlékezés, nemzeti identitás, politikai emlékművek rombolása

eszközökkel meg lehetett szerezni akár titokban is. így, ha elkészült csupán egy-két óra kellett a felállításához. Az első kopjafákat a 30l-es parcellában emelte az INCOMNU avantgárd rendszerellenes művészeti csoportosulás 1988. június 16-án, azon a napon, mikor a kivégzett Nagy Imre miniszterelnök emlékművét leleplezték Párizsban. A kopjafaállítás gyorsan terjedt még a rendszerváltás előtt és még utána is, ez lett 1956 egyik legtöbbször használt jelképe (BOROS 1997, 81. old.). Ma már alig van Magyarországon olyan város vagy falu, ahol ne lenne kopjafa a fő téren, a templomkertben vagy egy második világháborús emlékmű mellett. Más temetői motívumok és tradicionális magyar jelképek is újjáéledtek, mint például a temetői vagy közterületen álló kapukon, boltíveken, oszlopokon látható különböző virágmotívumok. BOROS (1997, 81. old.) szerint a kopjafa 1956-os szimbólumként való használata kicsit meglepő volt, mert valójában nincs közvetlen történelmi kapcsolat 1956 eseményei és a 18. századi Erdély között. Bizonyos értelemben azonban a kopjafa mégis egy hősies momentumra utal. A Rákóczi szabadságharc alatt egy önálló magyar állam megteremtése volt a cél a töröktől felszabadult és a Habsburgok által még birtokolt területen. Ily módon tehát a kopjafa párhuzamba állítja a törökök és a Habsburgok elleni, illetve a Szovjetunió elleni harcot. Hasonló történelmi párhuzam miatt került több 1956-os emlékmű az 1848-49-es mellé. Mivel viszonylag kevés emlékmű emlékeztet a tatárjárásra és a törökökkel vívott harcokra, a történelmi párhuzamot a kopjafák formája és szimbólumrendszere és nem az elhelyezése teremti meg. A régi magyar szimbólumok mellett a vallási szobrok és szent helyek hagyományát is felelevenítették. Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után az egyházak gyakorlatilag nem működhettek: a rendeket feloszlatták, a zárdákat és a papi szemináriumokat bezáratták, az iskolákat és az egyházi vagyont az állam sajátította ki. A vallási emlékműveket nem sokkal az 179.481/1946 sz. belügyminiszteri körrendelet értelmében elkezdték eltávolítani. Ez a rendelet a királyokat ábrázoló vagy a volt királysági államformára vonatkozó és a Horthy korszak politikusait, tisztviselőit ábrázoló összes emlékművet is érintette. Bár tételesen nem nevezték meg a vallási tárgyú köztéri emlékműveket, de a magyar Szent Korona-tan, a magyar királyság ezeréves államisága és a katolikus egyház összefonódása révén jó néhány esetben az emlékműrombolás egyúttal vallásellenes színezetet is kapott. A vallási tárgyú emlékek felszámolását jól illusztálja a budapesti Magna Domina Hungarorum, ismertebb nevén a Regnum Marianum emléktemplom lebontása. 1951ben egyszerűen felrobbantották az 1919-es Tanácsköztársaság leverése iránti hálából emelt emléktemplomot, amelynek már puszta léte is szálka volt a Rákosi rezsim szemében. Pontosan a templom helyére állították fel Sztálin hatalmas szobrát, mely a kommunista éra felvonulásainak helyet adó térrészt „vigyázta". Mint ismeretes, ez a szobor volt az első ledöntött emlékmű az 1956-os forradalomban. Ha Sztálin szobrát már nem is, de egy Lenin szobrot felállítottak a közelbe, 1969-ben pedig az egykori Regnum Marianum oltárának helyére egy forradalmi zászlót lobogtató matrózfigura került. 1989 után egy emléktáblát helyeztek el ide, a Lenint és a matrózszobrot pedig a diósdi Szoborparkba vitték. Ha nem is ennyire szövevényes, de hasonló történetekkel Magyarország más városaiban is találkozhatunk, és bár sok szobrot és műalkotást megsemmisítettek, néhány, a templomokban és a templomkertekben épen maradtak közül, visszakerült a közterekre. 143