A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Foote, Kenneth E.–Tóth Attila–D. Árvay Anett: Emlékezés, nemzeti identitás, politikai emlékművek rombolása

támogatott számos, nem politikai műalkotást is, semleges helyneveket is adott, és ma is ünnepelt történelmi eseményekre vagy híres magyarokra is emlékezett, akik nem politikusok, hanem például tudósok, sportolók voltak. A felsorolt tények miatt tehát nem mindent távolítottak el, de amelyeket igen, azok helyére sem feltétlenül az 1948 előtti emlékművek kerültek vissza. Ennek oka, hogy némely szobor vagy helynév abból a korból éppúgy elfogadhatatlan lenne, mint a kommunista korszakból való; ráadásul számos helynév és egy adott köztér szobrai többször változtak a 19. század óta. Az eredmény tehát egy nagyon változatos kép, példánkban (1. számú táblázat ) a Szeged közterein végbement változások olvashatók. A helynevek egy része visszakapta a régi nevét (PÉTER 1974, RÁDAY, MÉSZÁROS és BÚZA 1998, TÓTH és ZÁNTHÓ 1998), másik része nem változott. Ami a szobrokat illeti, a helyzet még érdekesebb: a jól ismert eltávolítások mellett több szobrot kissé átalakítottak vagy restauráltak (SZÖLLŐSSY és BOROS 1998, 7-15. old.). Meglepő talán, sőt ellentmondásos is politikailag, de egyetlen emlékművet sem távolítottak el a temetőkből. Bár a szovjet háborús emlékművek eltűntek a közterekről, a szovjet hadisírok sértetlenek maradtak. Történelmi párhuzamok az emlékművek elhelyezésében Az 1989 után megindult emlékműállítások időzítése nem teljesen váratlan. Foote az amerikai emlékművekről szóló könyvében megjegyzi, hogy a megemlékezések gyakran kerek évfordulókon kezdődnek el vagy válnak gyakorivá (FOOTE 1997, 111-133, 219222, 268-273. old.). A negyvenedik és az ötvenedik évfordulók sokszor azért különösen fontosak, mert a veteránok, a történelmi események túlélői életük vége felé járnak már, és ezért az emlékünnepségeket tekintik az egyik eszköznek, hogy továbbadják áldozatuk emlékét a következő generációnak. Az 1990-es években két fontos esemény egymáshoz közel eső kerek évfordulója sürgette az emlékműállításokat, a második világháború végének ötvenedik és az 1956-os forradalom negyvenedik évfordulója. De nemcsak a kerek évforduló miatt született hirtelen annyi ilyen témájú emlékmű, hanem azért is, mert az elmúlt negyven évben ez meg volt tiltva. Az új emlékművek formája és elhelyezése az értelmezés szempontjából fontos. Sok szobornál a közelmúlt és a magyar történelem egy hősi pillanata kapcsolódik össze történelmi párhuzamot vonva. Az 1956-os és a második világháborús emlékműveket gyakran az 1848-49es szabadságharcos emlékmű mellé állítják, így kapcsolva össze 56 hősiességét és 48-49 áldozataival. Ritkábban ugyan, de a történelmi párhuzamot néha a Rákóczi szabadságharcos emlékművek mellett felállított új emlékmű teremti meg. Martonvásáron például első világháborús emlékműhöz kapcsolódik, de nem mindenhol lehetett ezt megtenni, mert a kommunista időszakban sok első világháborús emlékmű lett teljesen elhanyagolva, vagy vált felirata olvashatatlanná. Ráadásul, amint azt a későbbiekben kifejtjük, az első világháború jelentése sokkal többértelműbb, mint a Rákóczi szabadságharcé, 1848-é, vagy akár 1956-é. Az első világháborút követő trianoni békeszerződés súlyos területi veszteségeket okozott Magyarországnak, a háborús emlékművek pedig épp ezért a konzervatív Horthy korszak (1920-44) gyülekezőhelyei lettek (KOVÁCS 1985, HALMÁGYI 1998). A párhuzamokhoz visszatérve az 1956-os emlékművek kerülhet első vagy második világháborús emlékmű mellé, kivéve ha az első világháborús emlékmű kifejezetten katonai témájú, például elesett vagy harcoló katonákat ábrázol. 141