A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Szabó Tamás: Négy magyar államférfi olajképe a szegedi Városi Múzeum képtárából (A művek története és a restaurálás tanulságai)

(Ma a miskolci Herman Ottó Múzeum tulajdona.) Ugyanis, mindkét alak megformálása és ruházata teljességgel azonos.

35 1897. december 24-én Lázár György helyettes polgármester a következőket jelentette a városi tanácsnak: „... László Fülöp festőművész Deák Ferencz arcképét a Városi Múzeum részére beszállította, minélfogva részére a kikötött 2000 frt. tiszteletdíj 1898. jan. hó 3-án kiutalványozandó. " E helyen megemlítendő budapesti Bergh Ferenc aranyozó és képkeretkészítő mester még szeptember 27-én kelt levele, miszerint: „. ..csak most állt módomban a város által megrendelt keretet [t.i. a Széchenyi-képhez] elkészíteni és leszállítani. " Az előzőleg elkészült díszrámát „... ugyanis, László Fülöp festőművész úrnak át kellett engednem, hogy ő, a nálam rendelt arcképet a keretben elvégezhesse [befejezhesse]. Azért bocsánatot kérek, hogy ígéretemet csak most teljesíteni tudtam. A küldeményt utánvétel mellett voltam bátor feladni. A számlát mellékelve levelemben beküldőm. " A festmények és díszkereteik elkészíttetése vitájában az egyezkedések az ősz végére valóságos „alkuháborúvá" alakultak. A gróf Széchenyi István képe megfestésére felkért Szabó Ferraris Artúr (1867- ? ) festőművész a meghatározott összegből nem volt hajlandó vállalni a díszkeret elkészíttetését is. Roskovics Ignácz (1854-1915) viszont vállalta, hogy Kossuth Lajos képét a kerettel együtt szállítja le: előlegként meg is kapta tiszteletdíja egyharmadát (666.- frt és 66 krajcárt), melyet Gróf Sándor házi pénztáros utalt ki számára - portó levonása mellett. Végül a közgyűlés meghátrált és indítványozta, hagyják jóvá a Ferraris-sal kötött szerződést, és a munka költségeire előleget utaljanak át - egy elkülönített pénzalap 2.000,- forintjából - a Takarék/lázba. így azután a művész vállalta, hogy 1897. májusára „a legnagyobb magyar" képét elkészíti. Egyúttal kérte a tanácsot: küldjék a bécsi műhelyébe Széchenyi fiát, Bélát, hogy az „...ifjú gróf а közvetlen tudás alapján, adja meg az esetleg még szükséges utasításokat". A „nagyságos festőművész urak" a várossal kötött szerződések alapján, egységesen 2.000 - 2.000,-frt.-ot kaptak (kivéve Pataky Lászlói), mely összegeket a takarékházból utalták ki számukra a képek beérkezését követő két héten belül. A festmények múzeumi átvételéről Reizner rendszeresen értesítést küldött a közgyűlés számára. A tiszteletdíjban a díszes, aranyozott keretek elkészíttetésének ára is benne foglaltatott, ez alól - mint tudjuk -, kivétel a Széchenyi-kép kerete lett. Végül, a város rendelte meg szintén Bergh Ferencz aranyozó mester™ műhelyében, ahol a többi művész is dolgoztatott. Egy rendkívül míves ráma 90,- forintba, a ládába csomagolás és szállítás pedig 19.50,-be került - tanúsítja a máig megőrzött számla és szállítólevél. Ez az ár „borsosnak" számított akkoriban.

37 A „korszakalkotó Andrássy Gyula gróf" nevével, az 1897. június 14-én kelt városi közgyűlési határozatban találkozunk először. Az utókor számára őt negyediknek 35 Az analóg példa formai egyezőségére az lehet a magyarázat, hogy a művészek egyazon fotográfia alapján dolgoztak. 36 Bergh Ferencz aranyozó - Vergolder, alapítva: 1870, Budapest VIII. ker. Herczeg Sándor-utcza 32. szám - olvasható a díszráma hátoldalra ragasztott cédulán. 37 1898-as összehasonlító adatok: Iq búza = 11.60,-frt; 1 liter tej = 50 krajcár; évi fizetések: főpolgármester = 1.800,-frt; könyvtárnok (igazgató) = 1.500,-frt; leltárbiztos = 700,-frt; egy nagyobb ház= 12.000,-frt. 35