A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Kisebb közlemények - Szuromi Pál: Egy klasszikus modern mester. Csáky József (1888–1971)

sokáig. Hiszen a tízes évek végén absztrakt térkonstrukciók kerültek ki Csáky műhelyéből (pl.: Kúp és gömb, Kubista szobor). Ez az a rövid időszak, amikor mindenestől elszakadt a realista látás konvencióitól, s némileg Léger-vei került szellemi rokonságba. Úgyhogy e kubista periódusban sem találkozhatunk határozottabb stiláris állandósággal. A húszas esztendők elejétől például feltűnően lehiggadt, leegyszerűsödött művészete. A zártabb, architektónikusabb formaképzés felé fordult, másfelől a megnyújtott, „gótikus"-expresszív kifejezés is beépült dekoratív szobrászatába (pl.: Fej, Személyek, Asszony, Gyerekfej). Ezzel alkalmanként közel került a konstruktivisták racionális szemléletéhez, egyszersmind az archaikus bálványszobrok mágikus egyszerűségéhez. Vagyis Csáky munkásságát főként a józanabb, mértéktartóbb magatartás jellemezte. Bár hatott rá Archipenko, de elementárisabb formai újításait sohasem alkalmazta. Inkább azt mondhatnám: Duchamp-Villonnal, Lipchitzcel és Henri Laurensszel együtt egyfajta átmenetet képeztek az elvontabb, dinamikusabb kubista szellemiség és a Brancusi által képviselt mágikus absztrakció között. Az alkotó közelebbi helyét leginkább Laurens mellett lehet kijelölni. A húszas évek közepétől kiszélesedett tematikája. A figurák szomszédságában megjelentek az állatszobrok, s velük együtt az alkotó szellemi orientációja is fokozatosan átalakult. Felfedezte az asszír, egyiptomi szobrászat monumentális egyszerűségét, ahogyan a korai görög és középkori plasztikák tömörségét is példaadónak érezte. Akárcsak Maillol. Nem véletlen így, hogy e kiváló Rodin tanítvány monumentális klasszicizmusa is hatással volt munkásságára. Mindenesetre Csáky az archaikus művészetek tanulságain átjutott vissza az életszerűbb formaadáshoz, ahol a kubizmus szerkesztő elvű alapállását is megőrizhette. E több évtizedes periódusban is tetten érhető stiláris változékonysága. Míg állatplasztikáit a heroikus létszerűség, az anyagszerű puritanizmus hatotta át, addig egy- vagy többalakos figuráival már egyre jobban eltávolodott az időtlenséget sugalló, statikusabb kifejezéstől (pl.: Madár, Páva, Anya és gyermeke - Anyaság). A húszas évek végétől feltűnően erőteljes, vaskos alakok kerültek ki vésője alól, amivel sajátos egységbe fogta a mozgás és az állandóság képzetét (pl.: Nő drapériával, Az álom). Egy évtizeddel később viszont újra csak elvékonyodtak, megnyúltak figurái (pl.: Álló női alak, [szegedi] Táncoslány. A belső szerkesztettség, a dekoratív jelleg azonban konzekvensen végigkísérte szobrászatát. Ezek a vonások az ötvenes esztendők környékén készült kitűnő domborműveken is felfedezhetők, amelyeken Csáky virtuóz szürrealitása akaratlanul is Rodin vibráló szellemiségének nyomdokaiba lépett. Csáky József munkássága egy klasszikus arcélű modern mestert reprezentál. Aki franciasága ellenére is nyugodtan bekapcsolható a modern magyar szellemi élet analóg törekvéseibe. Jogosan írta a Tiszatájban (1972.9. sz. 92.) Németh Lajos professzor: az alkotó pozíciója valahol „... az École de Paris kubista szárnya és a Nyolcak, illetve annak utóda, a KUT művészetének a találkozási pontján..." határozható meg. SZUROMI PÁL 182