A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Dömötör János: Galyasi Miklós arc- és pályaképvázlata

lékeltek beadványukhoz.) Kezdeményezték ezen kívül íróknak, művészeknek a város általi „örökbefogadását" is. (Ez lényegében havi apanázs folyósítását jelentelte volna.) Az 1948-as centenáriumi évben 14 (!) pályázat kiírását javasolta a helyi kulturális vezetésnek a Társaság. Szerepelt ezek között Tornyai életregényének megírása és Török Károly munkásságának feldolgozása is. Néhány mondat erejéig indokolt költői munkásságáról is szólni. Három önálló verseskötete jelent meg: Fut a lidérc (1926), A nagy törvény mentén (1934) (Kohán György illusztrációival], Akela bíícsúdala ( 1994) posztumusz. Költészetének sajátossága, hogy bár csodálója volt a francia szimbolistáknak, költeményei inkább Ady, Juhász Gyula és kisebb mértékben József Attila versfelfogásával és formai megoldásaival mutatnak rokonságot. Tematikailag kötődik a tájhoz, az Alföldhöz, de elég szép számmal találunk személyes, szubjektív élményt, csalódottságot, sőt pesszimizmust is tükröző műveket költői oeuvrejében. 1974. június 3-án bekövetkezett halála után a református Kincses temetőben talált végső nyugalmat. Stilizált kopjafa síremlékét ajó barát, Szabó Iván szobrászművész alkotta, rávésve nagyon is jellemző feliratként: „Nyugszik már a nyughatatlan". Néhány művész saját műfajában is megörökítette emlékét. Oláh Éva szobrászművész bronzplasztikában formázta meg karakteres fejét. Fejér Csaba is arca által fejezte ki festményében iránta való tiszteletét. Fodor József a Zsigmond utcai enteriőrt is beépítette festményébe az egyéniség minél teljesebb megjelenítéséül. Az egykori tanítvány, a Magyar Rádió kiváló főmunkatársa, Szabó Éva kezdeményezésére előszavával, és Kőszegfalvi Ferenc utószavával adta ki 1994ben Hódmezővásárhely Város Onkonnányzata Akela bíícsúdala címmel verseinek válogatott gyűjteményét, ebben a vásárhelyi képzőművészek grafikái illusztrálják a költeményeket. A szerette város képviselő testületének közgyűlése 1990-ben a város díszpolgárává választotta. Németh László tolsztoji ívelésű család- és egyben vásárhelyi kulcsregényében róla alkotta meg Gyenes alakját. Az egész művet, így az ő alakját, és a regényben Kotormán Társaság néven szereplő Tornyai Társaság működését is szeretetbe mártott iróniával jelenítette meg Németh László. Egyben itteni tapasztalatai alapján alkotta meg a magyar vidékiség kicsinyességének, földhöz ragadlságának „csomorkányizmus" fogalmát. Meg kell azonban jegyezni, hogy némi kettős látás jellemzi Németh László vásárhelyi ítéletét, mert egyrészt a „lustaság központijának nevezi, másrészt azt állapítja meg, hogy nincs még egy magyar város, ahol annyi művelt ember lenne a lakosság számhoz viszonyítva, mint Vásárhelyen. A Vásárhely jelesei címen megjelent életrajzi kislexikon költő, múzeumigazgató, művészettörténész, szerkesztői minőségben méltatja Galyasi Miklóst. Az eddigiekből kitűnően is egyértelmű, hogy többirányú, széles ívű munkássága jelentős fejezetét alkotja a város művelődés- és művészettörténetének. Ezért úgy gondolom, hogy az utód etikai, baráti kötelezettségén túl a helytörténészi objektivitás is indokolja emlékének méltó megőrzését. Ezt kívánta szolgálni írásom. 100