A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Péter László: Tömörkény szülei

forradalom ezt a feudális jogot eltörölte. Szegeden az utolsó polgárosítások 1848. április 27-én történtek.

8 Ezért érdekes, hogy ez a jogszokás Szegeden még 1852-ben is élt, még ha lakosításnak nevezték is. Korábban a lakosítás, tehát a városban való megtelepedés engedélyezése, az első lépcsőfok volt; ezt követhette a polgárosítás. Most - a további várostörténeti kutatás föladata tisztázni, meddig - a lakosítás töltötte be a polgárosítás szerepét. A lakosítás hosszadalmas folyamat eredménye volt. Időbe telt, míg Steingassner József megszerezte szülőfalujából az elbocsátólevelet. Az 1852. február 16-i 739/781. tételben olvassuk: „Steingassner Jósef hazájától nyert elbocsátó levelet előmutatván [múlt évi] m. é. 2294/2495-ik sz. a. határozatban nyert biztosítás nyomán magát a város lakosai közé felvételét kéri." A határozat most így szólt: „Ezen folyamodás a község rendezése iránt kibocsáttatott utasítás értelmében hozandó határozat végett a községtanácshoz által tétetik." 1852. április 5-én 1744. sz. alatt Steingassner Józsefnek még mindig meg kellett ismételnie kérelmét: „Steingassner Jósef lakosításért folyamodott - elbocsájtó levelét múlt évi 2294/2495-ik szám alatti határozat nyomán előmutatván - miután ez esetben, azon határozat értelménél fogva a' lakosításra biztosíttatott volna - kéri ennek nyomán magát meglakosíttatni." A határozat azonban most már arról szól, hogy a Város befogadta: „Mihez képest folyamodó Steingaszner Jósef a' kórház részére általa önkényesen [értsd: önkéntesen] ajánlott pengői 2 forintoknak lefizetése mellett, ezennel meglakosíttatik; az érintett öszveg beszerzése 's illető helyére leendő szolgáltatása nyugtatványos jelentést adandó Heszler Jósef tanácsnokra bizattatván." Május 4-én a jegyzőkönyv 2525. tétele szerint Heszler József a „meglakosított" Steingassner Józseftől „beszerzett pengői 2 forintoknak a' korház tárába tett beszolgáltatásáról nyugtatványos jelentést teszen". Itt is van határozat: „Meghagyatik Wimmer Sebestyén kórházi felügyelőnek, hogy az által vett érintett 2 pengő forintokat számadásában illető helyén bevételi rovollatba [így!] iktassa."

9 Még ugyanebben az évben, július 24-én 3914. szám alatt ismét előfordul a tanácsjegyzőkönyvben Steingassner József neve. Ezúttal panasszal fordult a helybeli császári és királyi városi katonai parancsnoksághoz, s ez tette át ügyét a tanácshoz. A szűk szavú szövegből csak az derül ki, hogy bizonyos Schortsan es. kir. Vilmos-ezredbeli kapitányt panaszolt be. A határozat: „Ezen megkeresés, a' hozzá csatolt iratokkal együtt, a' Járásbírósághoz áttétetik." Az ügy további sorsáról itt nincs adat. Két év múlva, 1854. március 20-án Steingassner József - immár nem pincérként, hanem vendéglősként - német nyelvű beadvánnyal fordult „a tekintetes császári-királyi hatósághoz". A megszólítás: „Löblicher Kaiser-Königlicher Comitats Verstand." A 150/1854. sz. alatt iktatott irat mellett ott a 2667/1854. sz. magyar kivonat is: 8 REIZNER: i. m. 109. 9 A 2 pengő forint nem volt sok, de nem is kevés. Akkoriban egy tanító évi fizetése 130 pengő forint volt. (Vö. FRANK TIBOR: Egy emigráns alakváltozásai. Bp., 1985. 72.) 89