A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

T. Kotnik Márta: A Szegedi Híradó szerkesztőségei, kiadóhivatalai és nyomdái (1859–1925)

minden e szakmába vágó munkák tiszta és Ízletes kiállítással kerülnek ki, az iskola-utcában álló Vadász-féle ház első emeletébe helyeztetett át, ugyanabba, hol könyvkereskedésem számos év óta létezik". (Lásd. szerkesztőségek 10, 12. és kiadóhivatalok 1.) 3.1873. április 30. - 1887. augusztus 27. „Nyomatott a kiadótulajdonos Burger Zsigmond könyvnyomdájában. " A nyomda költöztetését már 1873. április tizenegyedikén a hirdetésekben jelezték: „ könyv és kőnyomdám még e hóban a három királyhoz címzett volt szálloda átalakított épületébe fog áthelyeztetni." Április tizennyolcadikán a Helybeli újdonságok rovat foglalkozott a témával: „E lapok kiadója nyomdai üzletével még e hó folytán új s e célra kitűnően berendezett helyiségbe, a volt 3 király vendéglő épületébe költözik. A már is megkezdődött hurcolkodás nehézségeit természetesen lapunk is megérzi. " (Lásd. szerkesztőségek 13, 15. és kiadóhivatalok 2, 6, 8.) Április huszadikán Vándorlási mozgalmak a nyomdában címmel Lévay Ferenc írt Vasárnapi tárcát. „Ha nyájas olvasóm emlékezel még iskoláskorodból a világhistóriára, bizonyosan eszedben van az, amit a népvándorlásról olvastál. Ez esetben fogalmad lehet ama iszonyú mozgalomról, mely pár nap óta foly azon körben, hol én e tárcákat írogatom. Hajdan, ha a népvándorlásnak híre érkezett, sietett a barbár horda útjából elcihelődni mindenki (...), a könyvnyomda hurcolkodása azonban egészen más, sokkal veszélyesebb természetű. Ez elől hiába esik minden menekvési igyekezetünk; maradnunk kell a zűrzavar közepett; itt folyik le orrunk előtt az egész mozgalmas processus s nekünk flegmatice kell venni a dolgot és skribálni egészen addig, míg a hordár föl nem szólít, hogy adja ide az úr azt a pennát és kalamárist; hadd viszem el azt is a másik házhoz! Idő kell ám ahoz, míg egy nyomdának valamennyi accesszóriumát kimozdítják helyéből és uj alkalmas helyet találnak számára; pedig lábra kell itt kelnie minden létező és való dolognak, a gépsajtótól kezdve le a kis punktumig. Kezdjük először is a padláson (...), két évtized históriája, a nyelvészet és bölcsészet termékeinek kiadványai nem igen férnek föl egypár fakó szekérre. Menjünk a papírraktárba (...). Látnivaló, hogy a nyomda papírraktára mily roppant befolyással van az emberiség jövendő sorsára; azért a magaziumot a világért sem hagyhatjuk itt ebadóba. De ez még mind úgyszólván semmi. Akkor kezdődik csak a dolog vastagabb vége, midőn a betűk hadserege kezdi el a masirozást vagy kétezer öreg 'A ' vezérlete alatt. A szedőfiókokból a trombitaszóra kikel valamennyi betű, cifránál-cifrább uniformisban, lovagsarkantyuval, kacskaringós tollú kalappal. A pohos 'D'-k nehézkesen döcögnek az agártermetű 'J'-k előtt, míg ezeket egész légiója követi a lőcslábu 'X'-eknek; az egész menetet a kételyt nem ismerő rövid 'punktum'-ok zászlaja rekeszti be. (...) Csak ezután kerül még a sor a betű-szekrényekre, melyeket (...) itt 6-8 tagbaszakadt napszámos hordja ki az ajtón. A gépsajtók fontos kiegészítő részét képezik a nyomdának. (...) a gépsajtó még azon tulajdonsággal is dicsekedhetik, hogy ember legyen az a 12 ökör, aki az iskola-utcából az ötpacsirtáig elvinni képes. Hátra van még ott az emeleten egy egész 'kőbánya', mely szintén átszállításra vár, mint a kőnyomda fölszerelvénye; azután (...) vagy félmérföldnyi festék; kilencven akó 82