A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Kisebb közlemények - Apró Ferenc: Heller Ödön levelei Domokos Lászlóhoz

gondolom, hogy haladnom sikerült. Hogy azonban a reggeltől estig való képnézés mily óriási munka, ezt idegességem bizonyítja legjobban. Úgy bizony, ideges lettem, ha ugyan az a folytonos nyugtalanság, amit állandóan érzek az, amit idegességnek szokás nevezni. Remélem azonban, hogy ezt - ha tervem sikerül - hamarosan ki fogom verni magamból. Az a szándékom ugyanis, hogy tengeren utazom haza. Azt hiszem, jót fog tenni az a 10 napos tengeri út. Hogy az újságban oly szépen emlékeztél meg rólam, igen köszönöm, s nagyon nagyon örülök, hogy ily jó véleményed van munkáimról. Hidd el azonban - s ez nem álszerénység - hogy ezt még nem érdemlem meg, s félek, hogy bírálatodban a leveledben említett, s általam őszintén viszonzott szeretetet vesztegetett meg. Balog Henrik esete, tudj' Isten nem lepett meg. Olyan furcsán hatott rám ez a „jó ismerősöm ", hogy szinte sejtettem, hogy valami ilyesfélének történnie kell vele. Nanával igen ritkán találkozom. Nagyon sajnálom szegényt, s szívesen foglalkoznám vele, de hát a vele való társalgás nem kárpótol azért a sok ostoba, gúnyos megjegyzésért, amelyet a vele való gyakori együttlét esetén elszenvednem kellene. Az ő dolgairól szintén majd személyesen számolok be. Egyébként maholnap meglátogatom. Címe a régi. E napokban igen kedves üdvözletet kaptam Vidovszky festő útján Niltől. Remélem, lesz majd alkalmam megismerni őt. Jókívánságaidat Lacim szépen köszönöm. Majd meglátjuk Szegeden és Nagybányán, vajon teljesednek-e. Kitartás - ez még van, a sikerben Isten tudja, nem merek hinni. (Szinte hallom: maga kakadu!) Minden egyebet - mint mondom - majd élőszóval mondok el, addig is szívélyesen üdvözöl, s kedves feleséged kezeit csókolja ölelő barátod Ödön Most jut eszembe Lacim megjegyezni, hogy kártyám már második volt. Hát kinek írtam volna legelőször, ha nem nektek? Kézirat. Három hét múlva: sem a Szegedi Napló, sem a Szeged és Vidéke nem adott hírt Heller hazaérkeztéről. - Hosszú munkátlanság: talán a téli időszakra utal, mikor a szabadban nem festhetett. Gyalázatos lakásom: a boríték nem maradt meg, Heller ekkori lakáscímét máshonnan ismerjük. Szőri József szegedi festőművész ez év januárjában érkezett Párizsba. (Lásd: APRÓ FERENC: Szőri József. Somogyi-könyvtári Műhely, 1978. 1-4. sz.). Noteszébe bejegyezte Heller címét: Bd. St. Michel 21. - Nézve tanulás: a múzeumok, kiállítások látogatása. - Folytonos nyugtalanság: Heller állandó kétségek között alkotott, minden munkáját csak stúdiumnak tekintette az elkövetkező nagy művek érdekében (Szegedi Napló, 1921. júl. 16.). - Oly szépen emlékeztél meg rólam: a szegedi tavaszi tárlat április 4-én nyílt meg. A Szeged és Vidéke aznapi számában Domokos - teljes névaláírása cikkében - azt írta, hogy meg kell említenünk „Heller Ödönt, ez idő szerint Párizsban élő szegedi művészünket, akinek egy nagy portréja (Löw Immánuel arcképe) nagy arányú, meglepő, pompás alkotás. Persze ösmerni kell Löw Immánuelt, és csak úgy tűnik ki ennek a képnek a teljes értéke. Hangulata, színezése, beállítása egyaránt mesteri. Egy kis nagybányai udvar szintén Heller művészi keze alul került ki." A Szeged és Vidéke ekkor esti lap volt. Fejet hajthatunk a régiek postája előtt, hiszen ha Domokos 3-án délután föladta a lapot, legkésőbb 8-án Heller kezében volt. - Balogh Henrik esete: szegedi születésű jogász (1880-1939), a háború után pesti hírlapíró. 1907-ben és a következő évben a Szegedi Naplót tudósította Párizsból. A Szegedi Naplóban és a Szeged és Vidékében 181