A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Lengyel András: Gáspár Zoltán irodalmi kapcsolathálózata (Könyvtára dedikált köteteinek történeti-szociológiai elemzése)

ciója azonban már alighanem már az erőtér egyik gondolati határpontját jelöli ki: ezen túl a népiek már nem voltak vállalhatók. Ki kell azonban mondani, hogy minden jel szerint az orientációs közösség létrejöttében a kritérium szerepét ez esetben nem a szorosan vett esztétikai elvek és ízlésalakzatok játszották. Minden jel szerint a szociológiai diszpozíciók s az ezekhez illeszkedő ideológiai-politikai opciók (egyféle ,,balra"-szorítottság) voltak a meghatározók. (Ahogy, tudjuk, maga a Szép Szó is egy ilyen típusú alkalmi koalícióként jött létre, s benne az esztétikai elvek csak másodlagos szerepet játszottak.) Ez, másképpen megfogalmazva, azt jelenti, hogy erősen átpolitizált, politikailag túlsúlyos gondolati erőtérről volt szó. Óhatatlanul fölmerül a kérdés: időben előrehaladva mutat-e változást, esetleg egyenesen váltást ez a gondolati erőtér? A hagyományos sztereotípiák szerint a Szegedi Fiatalok egyféle prenépi tömörülés volt, a Szép Szó viszont urbánus folyóirat. Ennek a - részleges - szembenállásnak, vélhetnénk, Gáspár kapcsolathálózatában, s következésképpen a számára közegként szolgáló gondolati erőtérben is meg kellene mutatkoznia. Bizonyos hangsúly-átrendeződés tagadhatatlanul végbement; az 1937 előtti Gáspár Zoltán egy elsődlegesen szociális érzékenységű, népiség-központú közegben mozgott, 1937-től viszont egy liberális jellegű, mindenekelőtt szabadság-orientált közegben. A váltás - bizonyos személyi konfliktusok, pl. a Radnótival való szakítás ellenére - mégsem volt nagyon radikális. Részben azért, mert maguk a Szegedi Fiatalok is egy felekezetileg nyitott, „balfelé" tájékozódó, erős esztétikai aspirációkkal átitatott csoportosulás volt. Olyan csoport, amely - kifelé ugyan nem deklarálva - maga is kritikusan viszonyult a népi mozgalom számos jelenségéhez. Alapirányultsága, legtöbb elve pedig Gáspár számára később is vállalható volt. (E tekintetben jellemző, hogy Gáspárt és a Szép Szót éppen a Szegedi Fiatalok vezéregyénisége, Buday György „hozta össze".) Részben azért nem volt éles váltás, mert a Szép Szó köre maga sem képviselhette elképzelését túl sarkosan. Ám, s ez tagadhatatlan, a népiség-központúságot a szabadság-központúság váltotta föl. Pontosabban, az események menete Gáspár számára is ez utóbbit - s az ezt megjelenítő gondolati alakzatokat értékelte föl. A network tagjainak időbeli eloszlása, az arányok átalakulása ezt dokumentálja, így, ha nem is szembeötlő formában, de tagadhatatlan tény, hogy a Gáspár gondolkodását predetermináló gondolati erőtér, minden belső kontinuitása ellenére, számottevő elmozdulást mutat. A kapcsolathálózatot orientációs közösségként (is) értelmező eljárás, persze, csak a gondolati erőtér fő vonásait mutathatja föl. Ezt a képet egy olyan intertextuális elemzés, amely Gáspár szövegeit a network-tagok által írott szövegekkel összevetve vizsgálná, még jelentősen gazdagíthatná és finomíthatná. IRODALOM Agárdi Péter 1995 Egy intranzingens demokrata „nyelvkritikája". In. A.P.: Torlódó múlt. József Attila és kortársai.^. 106-121. Angelusz Róbert - Tardos Róbert 1988 Előszó. Válogatás a kapcsolathálózati elemzés irodalmából. — Szociológiai Figyelő, 3.sz. 5-14. Angelusz Róbert - Tardos Róbert 1991 Hálózatok, stílusok, struktúrák. Bp. 35