A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)
Péter László: A jezsuiták Szegeden
Bereznai László, fráter Domanits József (1899-1987), Eördögh András, Gyenis András, fráter Győrvári Imre, fráter Kálmán Sándor (1912-1970), fráter Kolozsvári Gáspár, Lovas Pál (1889-1975), Mahács Károly (1886-1960), Mezei Gergely (1884-1953), Miklósházy Attila, Morlin Imre, Nagy Ferenc, Nemesszeghy Ervin, Németh József (1913—1981) 26 , Omerovich Tamás (1884-1957), Orosz András, fráter Papp Ferenc (1895-1975), Pap József (1909-1969), Perényi József (1912-1974), fráter Póta László, fráter Puhl József (1903-1979), Ruppert Pál, fráter Simó Zoltán, Szabó János, fráter Szatmárhegyi Lajos, fráter Szeles Bertalan, Takács Sándor (1919-1987), Tegyey Gábor, Terescsényi Ágoston, Turzó István, fráter Vida Ferenc, Vogl Gáspár, Závodni Kálmán, Zborovszky Ferenc. P. Sass Imre, az egyetemi ifjúság lelkésze, sokáig bujkált, de végül elfogták, és három évre ítélték. Szabadulása után sekrestyés, majd Keszthelyen volt kisegítő lelkész. Balesetben hunyt el. Jászberényből szökött meg Perényi József is, de elfogták, és Kistarcsáról 1953 őszén megromlott egészségi állapotban szabadult. Ezután kántorként kereste meg kenyerét. A deportálás akkor nem érintette a szegedi szemináriumban lakó jezsuita tanárokat. Június 13-án Csávossy meglátogatta Mezőkövesdet. Az ottani kicsiny rendházban zsúfolták össze a szegedi és a pécsi jezsuitákat. Néhány teológus megpróbálkozott világi papként folytatni tanulmányait. Hamvas Endre csanádi püspök lehetővé tette, hogy a jezsuita fiatalok forma szerint mint egyházmegyés kispapok, akik a noviciátust már befejezték, folytathassák tanulmányaikat. így 1950 őszétől a szegedi hittudományi főiskola hallgatója lett többek közt Babos István, Nemesszeghy Ervin, Szabó János és Weissmahr Béla (*1929). Anyagiakkal segítette őket P. Varga Béla, a Szent József templomban meghagyott jezsuita lelkipásztor. Ám 1952 júniusában elöljáróik a hatalom nyomására kénytelenek voltak őket eltávolítani. Közölték velük: nincs mód arra, hogy ősszel a volt jezsuita kispapokat visszafogadják a szemináriumokba. Babos István kétkezi munkás lett, 1957-ben külföldre ment. Angliában szentelték pappá, majd a New York-i Fordham Egyetem tanára lett. Szabó János is segédmunkásként kereste kenyerét. 1956-ban elhagyta az országot. 1958-ban Spanyolországban szentelték pappá. Később a vatikáni rádió magyar osztályán dolgozott. Balesetben halt meg. Weissmahr Béla marós szakmát tanult. 1956-ban ő is külföldre ment; Hollandiában szentelték pappá 1958-ban. Indonéziában, majd a rend müncheni főiskoláján tanított. 1990 őszén hazatért, átvette a novíciusok vezetését, majd — nem kis elégtételeként — tanárként tért vissza a szegedi hittudományi főiskolára. 1951. április 28-án Hunya Dániel a budapesti Széher úti kórházba került. Május 7-én letartóztatták P. Csávossyt, és a Grősz-perbe bevonva hét és fél év börtönre ítélték. Utóda Pálos Antal lett. 1951-ben az egyházmegyei szemináriumok felének (Vác, Kalocsa, Székesfehérvár, Pécs, Szombathely) megszüntetésével a kalocsai papnövendékeket Szegedre irányítva főként a kalocsai és váci főiskola tanárai, valamint néhány Csanád egyházmegyei pap vette át a jezsuitáktól a főiskola vezetését. Az addig ott működő jezsuitákat (Orosz András spirituálist, Kerkai György prefektust, Vácz Jenő tanárt) júniusban szélnek eresztették. Petruch Antal rektornak november 2-án kellett távoznia Szegedről; Pestre ment, gyári 26 1946-47 közt kollégák voltunk az egyetemen. Utána szem elől veszítettem, s csak Pálos Antal könyvéből tudom, hogy Pécsett a rendi gimnáziumban tanított. 1950. június 10-én onnan hurcolták Mezőkövesdre, de ősztől Pannonhalmán oroszt tanított, 1956-tól pedig több helyt kántorkodott. Nyugdíjasként a pesti jezsuita templomban szolgált. 19
