A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Tóth Attila: Az elmékművek mint a nemzettudat és a hatalom propagandaeszközei

személyiségek emlékműveit állították föl. Pécsett az első világi emlékművet, Bartalits Mihály alkotását, - egy portrédomborművekkel díszített obeliszket - a Sétatéren helyezték el 1866-ban. A következő emlékműállítás Debrecenben volt, ahol 1867-ben, a kiegyezés évében „honvédemléket" állítottak föl a kollégium előtti tér közepére.

6 Az emlékműhöz kapcsolódó helyi polgári mozgalom jellemző a korabeli emlékmüállító törekvésekre. Pécsett és Debrecenben is a polgári kaszinó volt az események mozgatója. Az ország első köztéri, egészalakos emlékszobrát, Izsó remekművét 1867-ben állították föl.

7 Az emlékműállító mozgalom kezdeteikor Szeged előkelő frissességgel csatlakozott Dugonics szobrával (1876). Az előzmények itt 1859-re nyúlnak vissza, ekkortól indul meg a közadakozás a város első köztéri szobrára, jeles szülötte emlékének megörökítésére. Fontos momentum, hogy itt is rögtön „szoborbizottság" alakult, amely 1873. november 30-án mintegy harminc tagúvá bővült. A szoboravatás 1876. augusztus 19-én volt. Avatóbeszédet Reizner János mondott. A talapzatra büszkeséggel vésték: Dugonics András Emelte Szeged város közönsége 18 76. A teret egyúttal Dugonics Andrásról nevezték el.

8 A fővárosban ugyanezen nemzeti emlékműállító törekvések jegyében - némi késéssel ugyan, - a reformkorszak jelesei, például Eötvös József (1879), Széchenyi István (1880), Petőfi Sándor (1882), Deák Ferenc (1887), Arany János (1893) kaptak emlékműveket a belváros központi terein. Nálunk is megfogant tehát az Európában már széles körben elterjedt emléktípus, mely a kulturális élet nagyjai, költők, írók művészek, államférfiak által reprezentálja magát a nemzetet.

9 Az országos helyzetkép vázolása után térjünk vissza a szegedi emlékművekhez. A város emlékműállító mozgalmát évtizedekre visszavetette az 1879. március 12-i, árvíz. Némi vigaszt jelent, hogy más városokban sem volt a millenniumig jelentős emlékmű állítás. Szeged esetében éppen az árvíz nyomán meginduló városrekonstrukciónak és az újjáépítést kísérő nagyszerű mérnöki tettek dicsőítésének köszönhetően a millenniumtól az emlékműállító mozgalom megélénkülését tapasztalhatjuk. Ebben az időszakban hatalmas városépítő munka folyt a városban. Mindeközben Szeged elkészítette a szabadságharc közelgő félévszázados évfordulójára tekintettel a maga helyi emlékművét, a Honvédemléket. (1896. aug. 6.) Alighanem a budai Dísz téri emlékmű lehetett a minta az emlékállítók előtt, mert eredetileg láncos oszlopokkal övezett magas oszlopon álló, kardot emelő honvédalakot terveztek, fölötte védőn magasodott volna a „nemzet géniusza".

10 Ugyanekkor végre elkészült a Szentháromság emlékmű is a Templom térre, Köllő Miklós alkotása. '

l 6 Sz. Kürti Katalin: Köztéri szobrok és épületdíszítő alkotások Debrecenben és Hajdú Biharban. Hajdú Bihar Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya, Debrecen, 1977. 7 Sz. Kürti i.m. 28. 8 A Dugonics-szoborról jó összefoglalót közöl Soós Gyula: A szegedi Dugonics-szobor. MTE Bp. 1957. 2-3 203-206. 9 Sinkó i.m. 17. 10 Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái. Szeged, 1993. 177. 11 U.o. 178. 97