A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Lengyel András: Gáspár Zoltán irodalmi kapcsolathálózata (Könyvtára dedikált köteteinek történeti-szociológiai elemzése)

Gáspár Zoltán irodalmi kapcsolathálózata Könyvtára dedikált köteteinek történeti-szociológiai elemzése LENGYEL ANDRÁS (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) 1. Bevezetés Az írói dedikációk régtől fogva a filológiai érdeklődés homlokterében állnak. Mint az életrajz adalékait, egy-egy kortárshoz való viszony dokumentumát a kutatás föl is használja ezt a dokumentum-típust. Ez a hagyományos kutatói gyakorlat azonban többnyire önmaga lehetőségei alatt marad. A dedikációk ugyanis - mint egy sajátos forrástípus egymáshoz is kapcsolódó darabjai - szeriái is forrásként is fölfoghatók, s együttesük mint sorozat is értelmezhető. A dedikáció-sorozatok elemzésének előföltétele azonban, hogy az elemzendő ajánlások legalább hozzávetőlegesen teljes sorozatként álljanak rendelkezésre, s ne csak egy-egy önmagában álló ajánlást elemezhessünk. Teljes dedikáció-sorozat elvben két esetben lehetséges. Vagy az egy szerző által írott valamennyi ajánlás alkot egy sorozatot, vagy az egy személynek szóló, különböző szerzőktől származó dedikációk állnak össze sorozattá. Az előbbi eset, persze, inkább csak elvi, mint gyakorlati lehetőség: a dedikációk ugyanis ilyenkor egy teljes irodalmi - sőt nemritkán nemcsak irodalmi mezőnyben vannak szétterítve s gyakorlatilag egy sor különböző ember tulajdonát képezik. Összegyűjtésük tehát nemcsak hosszadalmas és fáradságos feladat, de - a leggondosabb munka esetén is - legföljebb csak hozzávetőleges lehet. A példányok egy része az idők folyamán már óhatatlanul elveszett, megsemmisült vagy fölkutathatatlan tulajdonosoknál lappang. (Nem véletlen, hogy a „modern", 20. századi magyar alkotók közül egyedül József Attila esetében beszélhetünk jelentékeny gyűjtésről, ám az ő összegyűjtött ajánlásai is legföljebb kvázi-teljességre tarthatnak igényt [vö. M.Róna Judit, 1980. 369417.] s alkalmilag még ma is kerülnek elő újabb példányok.) Az ilyen dedikáció-sorozatok azonban, ha rendelkezésünkre állnak, igen becsesek. Történeti-szociológiai elemzésük megmutathatja, hogy az illető író - az adott esetben pl. József Attila - számára kik voltak azok az alkotók és más, nem-szakmabeli személyek, akik - valamilyen szempontból kitüntetett fontossággal bírtak. Kirajzolódik az a szűkebb értelemben vett kapcsolathálózat (network), amely megmutatja a számára releváns kapcsolatok körét, belső arányait, történeti, irodalomszociológiai jellemzőit. A második esetben, amikor az egyetlen alkotónak címezett valamennyi ajánlást vesszük számba, az előbbinek mintegy a fordítottjáról van szó. Ám ilyenkor, ha a szóban forgó alkotó magánkönyvtára együtt maradt vagy helyreállítható, együtt kapjuk a dedikációkat, s így gyűjteményünk nagy valószínűséggel teljes sorozatot alkot. Ez az ajánlás-sorozat, persze, elsősorban nem a címzett preferenciáiról árulkodik, hanem arról a körről, amelyben neki - a legkülönbözőbb okokból -jelentősége volt. Azaz, egy sajátos presztízstérképet ad. Egy második síkon azonban ez is árulkodik a reális kapcsolatokról. S e kapcsolathálózat belső rétegezettsége, irodalmi és szociológiai jellemzői lényeges vonásokkal gyarapíthatják az irodalom történeti-szociológiai megértését. E tanulmány, kísérletként, élve a szerencsés forrásadottsággal, egy ilyen, „második típusú" ajánlás-sorozat elemzésére vállalkozik. Gáspár Zoltán (1901-1945) ugyanis, mint a 23