A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Kisebb közlemények - Valachi Anna: Egy titkos múzsa nyomában (József Jolán két levele Juhász Gyulához)

14 16 körével megjelenjen a jour fix'-ekén. Ha kivételt tett, azt csak makói barátja, Espersit János lányával tette, akivel nemcsak otthon, de nyári estéken a kávéház kertjében is gyakran és szívesen beszélgetett." (Diósszilágyi Sámuel: Egy és más Juhász Gyula arcképéhez. Marosvidék, 1960. május. 41. p.) Szeged, 1924. június 29. Uo. A vers így hangzik: Juhász Gyula: Régi költő Makai Emil emlékének Tavaszi temetőben jártam S egy költő sírjára találtam... Rezeda nyílik most porából, Mint régen ének ajakáról. Fiatal lány ült hantja mellett És olvasott sok régi verset. Szemében boldog könnyek égtek. Ereztem: ez az örök élet. A nap haját aranyba szőtte, Nefelejcskék ég nyílt fölötte! A költő szíve lenn a porban Megdobbant erre porladóban. És suttogott a rezedákban: Eljöttél, akit várva-vártam. Makó. Egyébként Juhász Gyula a Tizenhat éves voltam című kis önvallomásában maga meséli el, hogy 1900 tavaszán, amikor otthagyta a váci rendházat, Budapesten elsőként Makai Emil nevével találkozott a hirdetőoszlopokon, így őt tekintette első számú példaképének a vágyott irodalmi hírnévhez vezető út elején. A Makai rokonságához tartozó Lucie minden bizonnyal ezt a kedves-nosztalgikus emléket is fölidézhette benne. (Ld. Juhász Gyula: A tékozló fiú. Novellák, emlékek, szatírák. A Válogatott mesterek sorozatot s a kötetet összeállította: Fráter Zoltán. Ferenczy Könyvkiadó, Bp. 178-180. p.) 17 A vers szövege a következő: Juhász Gyula: Stanza írok könyvek közt, írok koponyák közt, írok szerelmet, írok végzetet, Bennem dalolnak város, tenger, erdő, Múlt és jövendő versemben remeg. írok szelíden, szilaion, merensőn Az ismeretlennek levelet, 182