A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Kisebb közlemények - Valachi Anna: Egy titkos múzsa nyomában (József Jolán két levele Juhász Gyulához)

ges dokumentációt. Jolán válaszlevelében-1 őszinte testvéri vallomást tesz öccsének, rossz idegeire panaszkodik, amely miatt az év elején a Schwartzer szanatórium lakója volt, s így búcsúzik: ,Jrjál továbbra is szorgalmasan és vigasztalj meg, borzasztóan szerelmes vagyok és nem is ismerem szerelmem objektumát, csak messziről". Végül a lelkére köti: ,,/í Juhász Gyula leveleire különösen vigyázz! " Nos, szinte biztos, hogy Jolán ekkor már nem Juhász Gyulába szerelmes „messziről", hanem másvalakibe, hiszen a távolság egy darabig gerjeszti, idővel azonban lelohasztja a titkolt vagy viszonzatlan plátói szerelmet. Az érzelmileg túlfűtött Jolánnak azonban lételeme a vágyakozás. (Hogy mennyire szenved eseménytelen házasságában, maga meséli el öccsének 1927. július 10-én Párizsba címzett levelében, mely válasz József Attila hozzá intézett kérésére: idézze föl számára aprólékosan 12-13 éves korából egy iskolai hét érzéseit.

22 A levél részlete így szól: „ Most pillanatnyilag nagyon butának tűnik fel előttem az a kívánságod, arról a megírandó iskolás hetemről, ezer évvel ezelőtt. Nincsenek emlékeim visszafelé, ami mögöttem van, az olyan mint a lelegelt fű de én nem tartozom a kérődzők fajtájához. (...) Én most vagyok gyerek, játékos kedvű és gondtalan, akkor egy stréber öregasszony voltam, abban a világháborúban, amit azok a békeévek a mi számunkra jelentettek. Csúnya dolgokat éltem át, minek sápadt és vértelen kísérteteket idézni a múltból, mint egy elátkozott varázslónő. Most meg nem csinálok semmit, csak várok, mit, azt nem tudom, tele vagyok vágyakozással valami nagyszerű szenzációk után, mit tudom én, mi legyen az, de ezt az egyhangú, buta, jó létezést nem tudom hinni mindvégig ilyen butának és egyhangúnak. Valakinek kézen kellene fognia és elvezetni egy új országútra ebből a zsákutcából, ahol az ebédgondtól a bridge partiig és vissza semmi fantázia és semmi lehetőség. Ödön pedig örökké kényelmes nyárspolgár marad, akinek amellett még anyagi gondjai is vannak. Hagyjuk ezeket a tegnapi és mai dolgokat, én a holnaptól sejtek, várok valamit, ó nagyon jó volna valahol ellesni a boldogulás, a boldogság titkát, de olyan buta az emberi fantázia, nem tud semmit sem kitalálni, csak verejtékezik. "

2i Ez a lelki önfeltárulkozás szándékával írt vallomás - noha ezúttal nem a hódítás, az elbűvölés, hanem a magyarázkodás szándékával íródott - meglepően hasonlít a Juhász Gyulához intézett 1924-es első levélre. Mindez azt bizonyítja, hogy Jolán érzelmi sóvárgása, szeretethiánya az elmúlt három év alatt tovább nőtt. Vulkán erejű vágyakozását már nem elégíthette ki a képzelt szerelem. Igazi, hús-vér férfira várt, aki kiemeli a megalázó érzelmi nyomorúságból. Ezért kerülhetett a nála fiatalabb, de leplezetlenül érte rajongó, házasodni is hajlandó Bányai László hatása alá 1930 nyarán. - De túl messzire szaladtunk az időben.) Ami a Juhász Gyulához fűződő érzelmeit illeti, valószínűleg időközben féltő szeretetté higgadt egykori rajongása, de a szegedi költő verseit, leveleit változatlanul nagy becsben tartotta, és gyűjtötte is a relikviákat. Most, Attila kérésére, minden bizonnyal nemcsak a Szépség koldusa című kötet bevezetőjét küldte el Párizsba, hanem Juhásznak Attilához írt egykori leveleit is. 1928 szeptemberében József Attila Vágó Mártához írt leveleiből

24 értesülünk Makaiék családi botrányáról, Jolán öngyilkossági kísérletéről, a házaspár válási tervéről és a hódmezővásárhelyi költözésről. A zaklatott hónapok után Makai Ödönné - akitől időközben elvált a férje, de 1928 szeptemberében, immár saját leánykori nevén újra feleségül vette nyugalomra vágyott. Amikor híre ment, hogy Juhász Gyula Baumgarten-díjat kap, sietett köszönteni rajongása egykori tárgyát, s meghívólevet küldött neki, hiszen mióta Vásárhelyre költöztek, földrajzilag is közelebb kerültek egymáshoz. Hogy mennyire fontos volt 179