A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Dömötör János: Egy szobor története (Kallós Ede: Erkel)

ilyen magasztos szoborleleplezés is arra biztat bennünket, hogy gorombáskodjunk egymással. Csabának nincs kinek szobrot emelnie, ő azzal dicsekszik, hogy neki majd 'lesz, ' mi, hogy nekünk meg már 'volt'. " Az országos hetilapok közül az Új idők, a Vasárnapi Újság és az Ország-Világ nemcsak tudósításban számolt be az ünnepélyről, hanem Békés Gyula és Bleyer Aladár gyulai fényképészek által készített fényképeket is közölt. A képek egyébként a fényképészek műtermében a helyi érdeklődők által is megvásárolhatók voltak. Az Ország-Világ Somló Sándor alkalmi ódáját is közölte a lap élén.

69 A szoborleleplezés utóeseményeként a sajtót még a talapzatnál szép számban elhelyezett koszorúk sorsa is foglalkoztatta. Döntés született arról, hogy a vármegye „gyönyörű sárga tearózsa" koszorúja a talapzaton marad az elporladásig. A többi koszorú pedig, melyek ideiglenesen a katolikus iskolában tároltattak „a népkerti múzeumban fognak örök időkre emlékül elhelyeztetni. "

70 A szoborbizottság végső elszámolását is beterjesztette, mely szerint 6.112 korona bevétellel szemben 6.219 Ft kiadás keletkezett. A 107 korona túlköltést az ezredéves bandériumi ünnepség maradványából egyenlítették ki. (Jellemző, hogy a bandériumi ünnepségre 13.000 koronát szavazott meg a megyebizottság!)

71 Ezzel tulajdonképpen le is zárultak a szobor felállításának és elhelyezésének eseményei, egy utóvita kivételével. Ez a nézeteltérés a szoborbizottság és Török János szegedi halászmester között alakult ki. A szoborbizottság szerint Török János 110 személy részére tartozott volna halászlét és sült kecsegét készíteni. Ténylegesen azonban 130 fő részére készített halászlét - ennyien jelentek meg a vacsorán -, kecsegét azonban csak 25 adagot készített. A szoborbizottság a számla vitatott tételei ügyében még Lázár György szegedi polgármestert is megkereste.

72 Az események nyomon követése után indokolt az alkotóról, Kallós Edéről is szólnunk. A születés helyében, mely Hódmezővásárhely, megegyezik a város történetírója, Szeremlei Sámuel és a szintén vásárhelyi születésű, kiváló néprajztudós, Kiss Lajos is. Az időpontot és az apa nevét illetően azonban már eltérés van. Szeremlei szerint Kallós Ede Klein Ábrahám kékfestő gyermekeként 1866. február 22-én született. Kiss Lajos dokumentált kutatása szerint a születés helyes időpontja február 17. és az apa neve Klein Albert. Kallós Ede középiskolai tanulmányait a helyi gimnáziumban végezte, majd az Országos Iparművészeti Iskola növendéke lett. Ezután állami ösztöndíjjal Párizsban tanult 3 és fél éven át a kor ismert szobrászánál, Chapu-nál. Párizsból hazatérve már csak rövid időt töltött szülővárosában, 1908-ban Budapestre költözött. Erre az adott ösztönzést, hogy a Képzőművészeti Társulat Téli Tárlatán kiállított Dávid-szobrát a kritika nagy elismeréssel fogadta, sőt elnyerte vele a Ladányi-ösztöndíjat is. Ennek a sikernek a kisugárzásaként ajánlotta az Országos Képzőművészeti Tanács Kallós Edét Gyula város tanácsának az Erkel-szobor elkészítésére. Kallós Ede jól hasznosította a Chapu-nál tanultakat a századfordulón széleskörűen kibontakozott emlékmüszobrászatban. Naturalizmusa és monumentalitás iránti érzéke összhangban állt a korszellemmel, ezért kapta egymás után megrendeléseit. (1891: Irinyi János síremlék - Budapest, 1896: Millenniumi emlékmű Pusztaszer és Zoborhegy, 1897: Kölcsey - Nagykáta, 1897: Szent István - Palánka, 1899: '

9 Békés, 1896. július 12. '° Békés, 1896. július 5. " 12243/1896. -VIII. 893/808. 18/1896. Szobor Biz. 119