A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Tóth Attila: Az elmékművek mint a nemzettudat és a hatalom propagandaeszközei

akadályozta meg terve megvalósításában. Mindössze tizenkét portré készült el, egy részük befejezetlen maradt. Klebelsberg 1929-ben vásárolta meg a mester hagyatékából a szobrokat, ezek a szegedi emlékcsarnokba kerültek.

32 Az 1930. október 24-én - az avatás napján kelt - alapítólevél szerint „ Gróf Széchenyi István már kilencven évvel ezelőtt felvetette az eszmét, hogy a nemzet elköltözött nagy fiait részesítse országos tisztességben. E gondolat megvalósítására most nyílt méltó alkalom, amikor a szegedi Fogadalmi Templom terét boltívekkel öveztük és, amelyek alatt szellemi életünk elhunyt nagyjainak emléke méltó elhelyezést nyerhet. "

33 Az emlékcsarnokban összesen száz nagy magyar embernek rendeltek emléket állítani. Ebből 45 már helyén volt az avatáskor, a háború végéig pedig 80-ra emelkedett számuk. A szegedi Nemzeti emlékcsarnok megalkotása fontos momentumként értékelhető a hazai emlékműtörténetben. Egyrészt elhelyezése ürügyén bizonyítja a tatár és török pusztította vidék ősidők óta civilizált voltát, másrészt a történelmi múlt felelevenítését, a magyar kultúrtörténetet mutatja be esszenciális formában. Nem elhanyagolandó az a momentum sem, hogy a város rangját, szellemi súlyát sok más tényező mellett (például a kolozsvári egyetem idemenekítése) éppen az Emlékcsarnok is növelte. A hazai emlékműállító törekvések mintegy megkoronázásaként volt értékelhető magalkotása. Nem véletlen, hogy az avatását jelentőségéhez méltóan a Dóm téren hatalmas „ünnepi hódoló felvonulás" kísérte a kormányzó előtt, amelyen „az egyház, a város az egyetem és az alkotók díszes menetei" vettek részt. A Nemzeti emlékcsarnok avatásának közvetlen előzményeként avatták Szent Imre herceg szobrát is, amelyet a Dóm téri Szent Imre konviktus homlokzatán helyeztek el. A szobor elhelyezésével a magyar ifjúság katolikus szellemű nevelése jegyében a példakép állítása volt a cél. A nevezetes szegedi események közé tartozott a szegedi egyetem megtelepítése is, amelyet 1931-ben az „Egyetemalapítók" emlékművével örökítettek meg. A szegedi Nemzeti Emlékcsarnok megteremtésével korántsem fejeződött be a nemzeteszményt alakító emlékművek telepítése. Klebelsberg Kunó több olyan emlékművet ajándékozott a városnak, amelyek szellemiségükkel illeszkedtek annak szerepköréhez. így került például az alsóvárosi templomba 1931-ben a bambergi dóm Szent István domborművének másolata. A hamis történelmi romantika inspirálta a Hunyadi-liget tervének megvalósítását a Mátyás téren. A legenda szerint ugyanis Mátyás pénzelte volna a templom építését. A bautzeni Mátyás dombormű másolata (Stróbl Alajos szobrásznövendékei faragták) ennek a törekvésnek a jegyében került ide, ahogyan később Damkó József Kapisztrán János budapesti emlékművének másolata is.

34 Emlékművet kapott volna még Szilágyi Erzsébet és Hunyadi János is. A terv Klebelsberg halála miatt hiúsult meg. A Szent György szobor másolatának szegedi elhelyezése - ugyancsak Klebelsberg javaslatára - az Emlékcsarnok szoboregyütteséhez illeszkedett. Elhelyezésének ötlete az egyetemi építkezések idején vetődött fel „hogy emlékeztessen az egyetemek régi helyére, a kincses Kolozsvárra".

35 Elhelyezésére azonban csak az évtized végén került sor. 32 A szegedi Nemzeti Emlékcsarnok keletkezésének történetét több forrásból is megismerhetjük, a legkorábbi összefoglalás Rerrich Béla: A szegedi Nemzeti Emlékcsarnok. Szeged, 1930., Varga József: A szegedi Dóm tér. Szeged, 1976., Zwikl András: A szegedi Dóm tér. Művészet, 1988. 4. 33 A teljes szöveg újraközlése megtalálható: Szeged 1989. 5. számában. 34 Szegedi Szemle 1931. febr. 15. 9-10. 35 Szegedi Szemle 1930. 23. Szegedi Új Nemzedék 1938. febr. 13. 105