Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Nagy Netta: Paraszti magatartásformák, túlélési módszerek a homokhátsági falvakban a beszolgáltatás éveiben, 1945-1956 között
bői mindössze 1 év 2 hónapot töltött le, jelenleg nem lehet kegyelmi kérvényt előterjesztem. A másik eset a liszttel való feketekereskedés módszerei miatt tanulságos. Az üzletszerűen elkövetett cselekmény résztvevőit még 1947 februárjában leplezték le, a periratokból a feketén végzett őrlés, és értékesítés minden apró mozzanata kirajzolódik. Az ügyben 18 vádlott volt. Már ez is sejteti, hogy a résztvevők nem kellő körültekintéssel végezték a cselekményt. Erre némi magyarázattal szolgálhat, hogy a kormány a háború végén a közellátási nehézségek miatt bizonyos mértékig elnéző volt a feketézőkkel, illetve a szankcionálás még nem ivódott be úgy a köztudatba, mint később. 1947 elején a közellátási problémák súlyosbodtak, a kormány „kenyércsatát" indított, melynek keretében a termelők az önellátói fejadagoknak megfelelő őrlési dézsmát azonnal kötelesek voltak beadni, az őrlés időpontjától függetlenül. Ezzel egyidejűleg pedig elrendelték a cséplőgép tulajdonosok, és a malmok elszámoltatását, jogosan szerzett készleteik zárolását illetve illegális készleteik elkobzását. 5 5 Lehetséges, hogy a nagykőrösi malomban zajló spekuláció leleplezése is összefüggött ezzel. A nagyszabású üzlet, alig fél évig 1946 nyarától 1947 februárjáig működött. Az ügyben az Első Nagykőrösi Gőzmalom vezetője és dolgozói mellett más helybeli lakosok és budapesti vállalatok dolgozói is érintettek voltak. Az iratokból kiderül, hogy a malomban rendszeresen őröltek feketén gabonát magánszemélyek részére, tőlük sem önellátói igazolványt, sem őrlési engedélyt nem kértek. Az ellenszolgáltatás természetben szedett vámgabona mázsánként 25-31 kg volt. Ezt az engedély nélküli vámőrlésből beszedett gabonát aztán liszt formájában forgalomba hozták, először kistételben. Ehhez helyi viszonteladót találtak, aki cselédjével talicskán hozatott el a malomból alkalmanként 2 mázsa lisztet. Hetente 8-10 mázsa lisztet vásároltak így, melyért 3 forintot fizettek kilónként a malomnak, majd továbbértékesítették. Kivitték a helyi vasútállomásra, ahol egy pesti asszony 4 forintért vette meg kilóját. Részben így került az áru a fővárosba, másrészt pedig nagytételben, ugyancsak feketén teherautó számra. Úgy tűnik „alkalom szülte a tolvajt": „Az első szállítmánynak szabályszerű engedélye volt. Amikor Budapestre értünk a vámhoz, akkor átadtam az ellenőrnek a szállítási engedélyt, aki azt mondta, nem muszáj lepecsételni, inkább adjunk le egy zsák lisztet és mehetünk. A szállítási engedélyt így máskor is lehetett használni... Azt mondta az ellenőr páratlan napokon jöjjünk, amikor ő van szolgálatban. " A lisztet 10 mázsás tételekben vállalatokhoz szállították pl. Universal Hegesztőipari Vállalathoz, Magyar Oxigén Értékesítő Szövetkezethez, Általános Fogyasztási Szövetkezethez. Az eseményekről természetesen tudtak a beszervezett teherautósofőrök, sőt a malom dolgozói is, akiknek „lekenyerezéséről" a vezetés korpa ajándékozással igyekezett gondoskodni. A lebukást mégis egy külső körülmény ill. a kellő körültekintés hiánya, ha úgy tetszik a gondatlanul végzett feketézés okozta. A malomban ugyanis a közellátási hivatal részéről behozott gabonát az előírásokkal ellentétben 80% helyett 86%-ra őrölték ki. A nagyszabású vállalkozásnak a nagykőrösi sütőszakosztály feljelentése 5 4 CSML XXV. Csongrád Megyei Főügyészség iratai 740-897. Vegyes ügyek 12.d. 1956.VÜL 841-2 K. P. panasza elítélés miatt. Előteijesztés a Legfőbb Ügyész Elvtársnak, Válasz: Legfőbb Ügyészség a Megyei Ügyészségnek 1957. febr. 8. (1956. VÜL 841-3) 5 5 Erdmann Gy. 1992.38. 175
