Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Nagy Netta: Paraszti magatartásformák, túlélési módszerek a homokhátsági falvakban a beszolgáltatás éveiben, 1945-1956 között

Régi rejtési mód volt az élelem, a termés, egyéb használati tárgyak elásása. A módszer kívánt némi hozzáértést, foként a romlandó cikkek esetében. „A lisztet úgy kellett elásni, hogy gyakran szellőztetni kellett. Ha tiszta volt a levegő akkor megszellőztettük. Amúgy le volt takarva szalmával, meg földdel. Ha az egyik dűlőn jöttek, szóltak a szomszédok, hogy vigyázz, mert jönnek a rekvirálók. Ha az ember nem bírta teljesíteni, ami ki volt szabva, dunnát, párnát is elvittek. Azért főleg az élelmet ástuk el, meg aztán a ruhaneműt. Lesütött húst bödönbe hónapokig el lehetett tartani elásva. Mert hát télen még csak el volt az ember, de nyáron amikor dolgozni kellett, hajaskrumplin nem lehetett élni. Ha láttuk, hogy csöndesebb a levegő,- mert ugye vitte a szél a híreket-, akkor megszellőztettük. "(F. A-né) „ Volt, hogy nem tudom hány kosár krumplit, meg kukoricát elástunk, hogy ha jönnek nézni ne találják meg. Nagyon fura világ volt. " (B. I-né) „Nagyon megnézték ám milyen zsírt adunk be, mert volt aki a zsírba belesütötte a vizet, de ha az átvevő rájött a többiek is szorultak "(F. A-né) „ Volt olyan, hogy a sonkákat fönnhagyták a füstön a kéménybe, így nem találták meg. " (T. F-né) ,,Emlékszek nagyon, egyszer volt egy nagyon szűk esztendő a beadásos világba. Egy zsák krumplink termett és még azt is úgy kellett „gyuggatni" (dugdosni), hogy el ne vigyék. Az volt a szerencse, hogy az uram elment messzire és vett krumplit is, hazahozatta és lett belőle eladó is és nem kellett szűkölködni. Sajnos kuláklistán voltunk. Ha tartott volna még valameddig ez a világ én nem éltem volna T. J-né.) A szeszt a fináncok elől régóta rejteni kellett. Bár még a korábbinál is nagyobb kockázattal járt a szeszfőzésnek és kereskedésnek akadtak vállalkozó szellemű hívei az 1950-es években is. Pálinkafőzéssel több szegényparaszti származású asszony is foglalkozott. Valószínűleg nem tekinthető általánosnak, de az egyik kuláküldözés során meggyötört és szétzüllesztett csólyospálosi család a 2,5 hold szőlő terméséből, illetve bor- és pálinka kereskedésből tudott ismét erőre kapni. Rendszeresen Mindszentre szállították titokban a bort és pálinkát, a bevételből 1956-ban házat építettek a faluban. A borbeadás 1952-től általánosan kötelező lett a 400 négyszögölt meghaladó szőlőterület után. A kulákok teljesíthetetlen, holdankénti 6-9 hl-t jelentő terhelését csökkentették, ugyanakkor az addig borbeadással nem terhelt szegény- és középparasztokat és a téeszeket is beadásra kötelezték.

1

9 A feketén szűrt bort szárkúpba, szénaboglyába rejtették, a pálinkát elásták. „ Olyan volt, hogy kötelező volt a bort bejelenteni ha elszűrted, aztán ment a finánc. Akkor nem lehetett több bor a pincédben, mint ami be volt jelentve, mert ha több volt büntették. Én ezzel nem igen foglalkoztam, mert nem szűrtem bort, eladtam szőlőként, meg mustként.'''' (V.O.) „ 1 hold szőlője volt az apámnak, magának szűrt, nem volt bevallva, ha valaki elárulta volna feketepont lett volna. Nagy szárkúpok voltak, akkoriba nem tudtunk termelni csak kukoricát és gabonát. Nagy szárkúpba volt három 100 literes hordó; szárkévékkel körbe lett támogatva, a kúpon volt egy rés, amit kévével mindig betámasztottak. " (K. Gy.) 1

9 Erdmann Gy. 1992. 112. 162