Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Klamár Zoltán: Jelek és emlékezet - a térfoglalás topolyai (SRB) példái. A nemzeti identitás térbeli megjelenítésének hatása az emikai csoportok otthonosság érzetére
sokat nézem meg. Május 9, meg október 18. 3 4 De má' ezek is kimennek a divátbú. A harcosok meghalnak, a fiatalokat meg má' nem érdekli a mútt háború. " Egy kivétellel nemleges választ kaptunk a rendezvények, séta, vendéglő látogatását illetően. Azt azonban megemlítették, hogy fiatal korukban hétvégeken délutánonként lejártak a főutcára sétálni és moziba, színházba is el-elmentek. Passzív életvitelüket a rossz gazdasági helyzettel, az általános pénztelenséggel indokolták. Az idősebb korosztályból egy hatvanon túli földművest és egy nyolcvan éves nyugdíjast idézünk. „Hát, ahogy a munka kívánja. Van, hogy naponta befogok oszt kimegyek itt a Pöri-dülejin körösztül. Mer' itt van a fődem, má' a nagyobbik fele. Hát itt átvágok, a lovak má' tuggyák. Talán ük maguk is kimennének má', annyiszor vótak. Má' ilyen dirb-darabok meg a Kúlaji úton. Akkó a Kálvárija mögött megyek ki. A városba, csak ritkán. Az asszony jár befizetni. En vásárba, biciglive'. De, má' az se a régi. Nagy, nagy, de nem a régi. Hát így. Nem járok a városba. " A templomot említve válaszából az derült ki, hogy nagyon ritkán megy. Inkább a felesége jár el. Nyugdíjas adatszolgáltatónk térhasználata is eléggé beszűkült. „Hát, régebben se' jártam túl sokat le, mos' meg má' csak a bőt, a templom ritkássan, meg a temető... No, botba néha lemegyek a Bliszó-kúthó, de csak, ha itt nincs amit akarok. Templomba vasárnapokon. A temető meg hetente. Annyi a sír, hogy alig győzöm. Magamra maradtam. Mire befejezem, kezdhetem előrü. Felgazlik. Központba csak befizetni megyek. De, többsző a szomszédasszony viszi e' az enyimet is." A beszélgetésekből leszűrhető, hogy a mentális terek alapján egy egészen másik város rajzolódik ki. Mások a hangsúlyok, mások a térhasználat fö útvonalai. Topolya magyarsága másképpen éli meg a városi létet, és másként használja a hivatalok, boltok és vendéglők, kulturális intézmények biztosította lehetőségeket. Megállapítható, hogy vannak közös vonásai a térhasználatnak, hiszen ügyeket intézni, iskolába járni többnyire a központba, vagy annak közelébe járnak. Ám ezek az utak az egyéni térhasználaton belül háttérbe szorulnak és veszítenek jelentőségükből. A településen élők többsége egy szűkebb városrészben szervezi meg életét, és ott mozog napi rendszerességgel. A vallás táj- és közösség szervező szerepe is háttérbe szorult. A sokáig tiltott keresztutak és az úrnapi körmenetek nem éledtek újjá. A szertartások a templomkertbe szorultak vissza és ott is maradtak. A beszélgetésekből az is kiderült, hogy a városi rendezvényeknek rétegközönsége van. Nem mindenkinek fontosak a térbe applikált jelek, és nem egyformán figyelnek rájuk. A bemutatott példák variánsait gyűjtöttük, de ezek száma nem érte el a reprezentatív mintavételhez szükséges mennyiséget. így elemzésünkből vázlatos kép rajzolódott ki csupán a közép-bácskai kisváros egyéni térhasználatáról. Polarizálódó közösség, identitásválság Topolya sohasem volt homogén közösség. A környékbeli falvaktól eltérően a város különböző negyedei folyamatosan rivalizáltak egymással. Ez a folyamat az 4 Október 18. a város felszabadulásának korábbi ünnepe. Ekkor vonultak be a szovjet csapatok és a partizán egységek Topolyára. (K..Z.) 51
