Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái II. 19. századi cseréppipák

Kérdés, hogy valóban kávéházakban volt-e használatban, és kizárólag ott-e. A szegedi várból, de más lelőhelyekről, kivált Sárvár határából előkerült példányai sem kávéházi hulladékból kerültek elő, inkább „civil" forgalomról tanúskodnak. Minőségük elég gyenge (puhák), a hazai pipagyárak termékeinél jóval silányabb anyagúak. A feliratok döntő részben ugyancsak német nyelvűek. Mindezekből hazai (selmeci) forma által inspirált, de uralkodóan német nyelvterületen gyártott típuskör feltételezhető. Hazai elteijedtségük széles körű importról és terjesztésről tanúskodik, amit gyenge minőségükből következő olcsóságuk is támogatott. A képet kiegészíti, hogy kisebb mértékben nálunk is készítették: Városlőd neve tűnik föl egy ilyen pipán, s Levárdy olyan debreceni fazekast említ, aki kiegészítésképpen szintén mintázta ezt a formát is.

4

0 Keltezésüket a Sz218-Sz219-el együttesen előkerült, bélyegzővel ellátott példányok segítik: leginkább a Szl84 (M.Hönig We/Schemnitz), mely alapján 1867 után, de 1885 előtt, a Szl86 (Friedreich) szerint 1849 előtt vagy 1867 után; a Sz209 (L. Schlesinger) alapján 1883 előtt, a Szl92 (W. Heller) szerint 1889 előtt készülhettekamennyiben a műhelybélyegzők követték a tulajdonosi névváltozásokat (ld. 28. Íj.). Orientális formák (VI-VII. tábla) Az orientalizmus hatása világosan mutatkozik a 19. század második felének pipái közt. Ez nemcsak új formák átvételét jelentette Keletről, hanem a felszínkezelését is (magas fényű, erőteljes vörös felszín, alkalmi aranyozással kiegészítve). Valamenynyi itt következő példány felszíne fényes vagy félfényes, anélkül, hogy - egy-két részlettől eltekintve - polírozás nyomait lehetne észlelni. A század derekán ,,a török pipák vagy csibukok nálunk is ismeretesek" voltak.

4

1 Föltehető, hogy e megjegyzés azidőtájt még törökországi árura vonatkozott. A hazai pipák esetében az orientalizmus nyugati hatásként is érkezhetett, hisz a 19. században jelentős francia s ausztriai pipagyárak több típusukkal ugyancsak keleti mintákat követtek.

4

2 Az eddigi közlések alapján úgy tetszik, hogy orientális formákat sem Debrecenben, sem a dunántúli manufaktúrákban nem készítettek, csak a Felvidéken (Selmecbánya, Zólyom). A Sz221 csonka kúpos csészéjének felső, kissé befelé törő sávját függőleges bordácskák díszítik. A fej cseppalakú alsó síkján rozetta benyomata. A pipa igazi különlegességét a frontális oldalán kis csoportokba rendeződő kerek fémes pettyek jelentik, melyek mindig belevágódnak a felszínbe. Ezek felvitele talán a fém olvadt állapotában történt, erre utalhat a körülöttük gyakorta kialakult fémes udvar, amely a kész, vörös, fényes felszínen szabálytalanul szétfutott, a fémszemek bemélyülése a cserép felszínébe és középen való meghorpadásuk (kihűlés után). A nyakgyűrű éles peremű korong. A nyakgyűrű felé kissé táguló nyakon és a nyak-fej határon fogaskerék díszítés. E talpán megállítható forma eddig ismeretlen. A példány peremén pár 4

0 Levárdy Ferenc 1994. 100. Ld. 36. Íj. 4

1 Fényes Elek 1854. 210. 4

2 Török mintaképek utáni formákat A. Partsch theresienfeldi műhelye már 1835-ben készített (idézi Morgenroth, Walter 2001, 55.), Bécsben pedig Davitjan cseréppipa-készítő nyert szabadalmatl 836-ban ilyenek gyártására (Jahrbücher 1839. 340). 281