Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái II. 19. századi cseréppipák

Selmeci pipák (III. tábla) A Szl80 hengeres kéményű pipa alját (a nyakat is beleértve) két, lapos szögben találkozó ívelt sík alkotja, csónak fenekéhez hasonló módon. Ez az alj a nyak hengeres felső felével kis lépcsőt alkotva találkozik. A nyak közepén gallér, a végén ferdén rovátkolt, kerek nyakgyürü és előgyürű található. A felszínét vonalas rendeződésű „márványozás", helyesebben gneiszezés fedi, a síkhoz igazodó metamorf kőzetekre, leginkább a gneiszre emlékeztető módon. A példány a legkorábbi, igazolhatóan selmeci pipaformák egyikét képviseli, hisz a nyak jobboldalán elhelyezett BA feliratú pecsét Beniamin és Benedict Ahnert/Annert pipaműveseket fedi, akiknek - első, névről ismert mesterként való - működése a 19. század első harmadára tehető.

4 A csónakfenekes alj 19. század eleji keltezését és egyben elterjedését is bizonyítja egy Budán működő pipakészítő terméke.

5 Ugyancsak az elébbi, csónakfenékhez hasonló aljjal készült a Szl81 is, mely a frontális oldallal való találkozásnál lefelé kissé kicsőrösödik. Kicsi, ritkásan, ferdén fogaskerekezett nyakgyűrüje elütő, réginek tetsző vonás. Ebbe a típuskörbe tartozik a Szl82 is, melynek nyakával együtt egysoros feliratú pecsétje is odaveszett, csak apró töredékét hagyva a jobboldalon. Világosbarna felszíne nem márványos ugyan, de felületkezelés eredménye (törésén világos cserépszínű). A csónakfenekű formák későbbre tehető darabja a magas, hengeres kéményű Szl83, mivel a nyakgyűrű már korong alakú, ami döntően a későbbi selmeci típusok közt jellemző

6, akárcsak a kémény kiugró magassága. A galléros nyak jobboldalán W. HELLER / SCHEMNITZ feliratú pecsét, kis rozetta pecsétjére ráütve, balján hosszú hajú férfi mellképének benyomata. A felszín márványosan foltos, a nyersvörös cserép csak a törésnél látszik. E pipakészítő neve előkerült Váradról s töredékesen Ónodról is, ahol a klasszikus, kagylós fenekű Selmecbányái formákon (ld. alább) szerepelt, továbbá Egerből.

7 Heller neve nem fordul elő az eddig ismert Selmecbányái pipaműveseké közt, ami korántsem zárná ki, hogy ott működött volna. E mellett szólnak súllyal Selmecbányái típusai és felületkezelése. Ám a kor gyakorlatában ismert az is, hogy csak márkázási célból 4 Az Ahnert pipákon I. Ferenc ábrázolása adja biztos keltezésüket (Levárdy Ferenc 1994. 103.), az 1827es összeírás azonban (már?) nem említi e nevet. (Nagy Zoltán 2001. 67-68.) A Szl80 bélyegzőjével megegyező benyomat ismert (Takács Tibor 1979 . 264., 10. kép 1. sor 2. ábra), nyakgyürűje azonban eltér párhuzamaiétól (u. ő. 257-258., 5-6. kép). A családnév mindkét változatban szerepel pecséteken. (Takács Tibor 1979. 264, 10. kép). 5 Az I: KAUTSITS / OFEN feliratú pipa frontális oldala 18. század végi viseletű ezredtulajdonost ábrázol (Nagy Zoltán 2001. LX. tábla, BL6 pipa). Budáról ismert más, korainak tetsző csónakfenekű példány is (Kondorosy Szabolcs 2007. B201). 6 Takács Tibor 1979. 257., 5. kép, 259., 7. kép, 1. sor, baloldali példány. Későbbi alkalmazására pl. Takács Tibor 1979. 263., 9. kép, 2, 8; Kondorosy Szabolcs. 2008. 348., Szl77-178. 7 Váradról „W. Heller / Sch: Thon" olvasató feliratot közöltek (Emődi János 1998. 134., 8. ábra, 1. sor, középső kép). Ezt az olvasatot példányunk alapján hibásnak sejthetni, „Sch: Thon" helyesen inkább Schemnitz lehet, s a kor pecséthasználata is emellett szól (személynév/helységnév), habár a Sch. Thon 'selmeci agyag' is értelmes, minőségre utaló jelölés lenne, s ez sem zárható ki. A felirat rajzos közlése miatt ebben dönteni nem lehet. Az Ónodról W. H.../ Sch... pecséttöredékkel előkerült pipa (Tomka Gábor 2005. 617., Nr.28, 5. tábla, 5) minden bizonnyal szintén e műhely munkája. Az egri darabon W. Heller neve a benyomaton magában áll (Nagy Zoltán 2001. CIII. tábla, E5). 272