Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

N. Szabó Magdolna: Alsóvárosi háztörténet. Fejezetek egy napsugaras ház életéből építéstől napjainkig

geket és szigorú átalakítási kötöttségeket vont maga után. Először került szóba családi körben az eladás gondolata, míg végül a ház 'megmenekült'. Maradt tehát a lakóépület, amit nagyon kis változtatással 1985-től 1990-ig a (jelenleg is itt élő) Vecsernyés-leszármazott lakott, amíg édesanyja, a Vecsernyés-ikerlányok egyike a mórahalmi központi iskola tanítói lakásából 1991-ben vissza nem költözött férjével. Ekkor már fürdőszobával és modern konyhával rendelkezett a többször átalakított ház. Egészen a férj haláláig, 2004-ig lakták az elődök hajlékát. Ismét majdnem eladták, amikor visszatért a már említett leszármazott, a dédunoka. 2006-ban a város volt főépítészével megterveztette a ház átalakítását. Ez bővítéssel ugyan nem járt, de a modern kor igényeinek megfelelően szinte teljesen átalakult a belső tér, csak a fő falak maradtak meg. A folyosót tovább zárták a korábbi beépítettséget is megtartva, így egy újabb helyiséget nyertek a régi bejárat helyén. Ez lett a dolgozó, ablakát az egykori boltíves bejárat felhasználásával alakították ki. A folyosó hátsó részét pedig kinyitották. Belül a tisztaszobából egy légterű nappali, ebédlő és konyha lett, a gang szobáját a régi ablakok nyomán egybe nyitották ezzel a térrel. Az eredeti hátsó szoba lett a háló. Fürdőszobát új helyre terveztek. Végleg eltűntek ezáltal a régi hármas beosztás hangsúlyos terei. A hátul kinyitott folyosó egy szabadba nyíló edzőteremként funkcionál, közvetlen kapcsolattal a kertre. (9. kép) A ház tömege szinte az építéskori méretekre húzódott vissza. A hagyományos gazdálkodást teljesen feledve egy modern életmód színterévé vált, ahol a füvesített udvar közösségi térként, baráti összejövetelek helyszíneként szervesen kapcsolódik a házhoz. Új melléképületek egyelőre nem épültek. A falazott téglakerítés megmaradt, az eredeti kapu rekonstrukcióra vár, amelynek elkészítése a távlati tervekben feltétlenül szerepel. Ahogy a külön lejáratú borospince is, a kert hátsó traktusában. Az évszázados háztörténet szereplői sorsának sok-sok lenyomatát őrzik a régi falak, modern terek. Sajnos, a Vecsernyés-família vizuális emlékezete igen szerény, eltűntek, megsemmisültek a régi, műtermekben készült fényképek. Pedig a tehetősebbek mindig gondoskodtak ily módon is a családtörténet fontosabb fejezeteinek és szereplőinek emlékezetéről. Háznál készült amatőr felvételek, amelyek a munkákat és hétköznapokat örökítették volna meg, alig maradtak. Annál tudatosabb dokumentálás figyelhető meg a későbbi generáció részéről, akik felmérve és felismerve az alsóvárosi ház sajátosan magyar, sajátosan alföldi történetét, szándékosan készítettek fotósorozatot a kibontott és megmozgatott falakról, ablaküregekről, és a talán soha viszont nem látható részletekről. (10-11. kép) Nem csupán az állami szintű műemléki védettség, hanem a családi, és közösségi történelem tisztelete is kötelezte a benne lakókat megmaradt értékeik megőrzésére és felújítására. E tudatos értékvédelem egyik példaértékű megoldását láthattuk, ahol az eredeti utcafronti kép helyreállítása mellett a lakófunkció korhoz igazított belső átalakításaival ugyan korszerűsödött a ház, de tömege, karaktere, jellege a régi maradt."

0 2

0 Ugyanerre a példára hívja fel figyelmet Vass E. - Valkony K. 2005. 64. A szerzőpáros a napsugaras házak jelenével, a régiek megőrzésének lehetőségeivel foglalkozik tanulmányában. 250