Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Grynaeus Tamás: Makó és környéke hagyományos orvoslása III.

NÉPI ANATÓMIA, ÉLETTANI-KÓRTANI ELKÉPZELÉSEK A (bal) kéz gyűrűsujját - mint az országban másutt is - névtelen ujfnak nevezik, a gyógyításban is szerepe van (ficam, pattanás, árpa). A test, testrészek, végtagok tetem megjelölése szép nyelvi archaizmus. Hasonló a vőgye, gyükere kifejezés is, amivel valaminek a mélyét, közepét, belsejét jelzik (gilva, haj). A csúnya fekete vér, fekete vér, rossz vér, csúnya vér betegségek (magas vérnyomás, táragy, derékfájás) oka, de tünete is lehet (szúrt seb), éppúgy, mint a kelevénynek nevezett piacentaris vér is. Az (eufemisztikus?) csúnyaság szóval a genny et, seb váladékot jelölik. Nagyon érdekes (és archaikus?) a szél kóroktani szerepe a hagyományos orvoslásban. Szél bántja a csecsemő-kisgyerek hasát, ezért szeles időben, szabadban jól betakargatják, nehogy Jóllakjon széllé" és ez panaszokat okozzon neki. Szél éri (szélütés) a felnőtt embert, ha valamelyik oldala megbénul vagy szava eláll („nyelvét megúnván, rút idegent cserélt, A nemzet őrlelkét tapodja" - ma már csak stroke-nak mondjuk...) Világjáró szélnek küldik el a szemverés ártalmát. A mindennapi orvosi gyakorlat számára voltak - és lehetnek ma is - következményei a népi 'egész-ség' fölfogásnak. Az egészség ui. a test integritását, és ahhoz való végletes ragaszkodást is jelenti. Fentebb két példát is láthattunk csonkoló műtét elleni vad tiltakozásra (pedig egyik esetben „csak" egy ujjpercét akarták levágni az asszonynak), jellemző indokolással: „inkább meghalok egészben, mintsem élő állapotban kurtítsanak meg". Itt természetesen a munkaképesség elvesztésétől való félelmet is figyelembe kell vennünk! Bizonyos esetekben a beteg tünetei, panaszai a gyógyítóra szállnak át (ásítozik, könnyezik, fáradt lesz stb.: „ásított szögény úgy, hogy majd' kimönt az állkapcsa"; „csurog a könnye, mög mindöne"), mindez a diagnózis helyességét és a gyógyítás megfelelő voltát mutatják, a téves diagnózist pedig ezek elmaradása, illetve ha megakad a gyógyító az imádságban (ficam). A bajnak ez az önkéntes átvállalása jelzi a hitük szerint való gyógyítás magasrendű etikáját. Ezt még fokozza az, hogy - ennek tudatában, ennek ellenére -, illetve a beteg súlyos állapotában önként fölajánlják segítségüket (körömméreg, szemverés). Országosan sok helyt ismert, primitív anatómiai-kórtani elképzelés szerint egyes szerveink, illetve egyes betegség-tüneteink oka testünkben élő vagy oda behatolt valamilyen állat (állatok az emberben): a szabadban nyitott szájjal alvóba belemászik a kígyó, a gyomrunkba giliszta, amely ha hugyozik, panaszt okoz. Talán ilyen képzet a torokgyík is, távolabbról a férgességek is. Végül a fogunkban élő, s olykor panaszt okozó eleven férög említhető. (Vízibornyú adattal területünkön nem találkoztam.) A valóstól eltérő, népi anatómiai-élettani fölfogás példája a szülés folyamatával kapcsolatban a „hogy könnyebben nyíljon a csont" kifejezés. Tisztátalanság Különös a tisztátalan hagyományos fölfogása. Régen a menstruáló nőt és a gyermekágyas anyát oly mértékben tisztátalannak tekintették, hogy még a közös étkező asztalhoz se engedték odaülni őket. Ugyanígy tisztátalannak tekintették az újszülöt208