Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Purgel Nóra: Vallási közösségek egy dél-alföldi faluban 1930-1950 között. Adatok a szegvári KALOT és KALÁSZ történetéhez

Az apácák mindenben elősegítették a fiatalok egészséges, nyílt, vallásos nevelkedését. Az általuk előadott színdarabokhoz, amelyeknek a szövegeit a Szociális Testvérek anyaházaiból kapták meg, ők festették, rajzolták a díszleteket. A szövegeket Berezvai Jusztinának adták, és ő válogatta ki a szereplőket, vezette a próbákat. A nővére egészen férjhezmeneteléig töltötte be a súgó a szerepét. Itt nem lehettek egyedül a fiatalok, Dénes János káplán biztosította a felnőtt felügyeletet. Többször volt teltházas előadásuk, jártak a tanyai körben és Mindszenten is. Ezekben az előadásokban mindegyik körből részt vettek néhányan, de az új falusiak nem mindig csatlakoztak az öregfalusiak munkájához. Véleménye szerint Szegvár újfalusi része olyan volt, mintha nem is a községhez tartozott volna: több helyen élénk kék színűre festették a fal alját, élénk színű ruhákat viseltek, egész délelőtt kinn ültek az árokparton, beszélgettek, közben krumplit pucoltak az ebédhez. Ezzel szemben az öregfalusi részen nem használtak rikító színeket sem a falfestésben, sem a ruházatban. Az emberek, főleg az asszonyok csak akkor ültek ki a padokra, kisszékre beszélgetni, ha a munkájuk engedte. Szegvár újfalusi és öregfalusi része máig sok mindenben eltér egymástól, e témában azonban csak érintettük a későbbiekben talán önálló feldolgozást érdemlő különbségeket. A csecsemőgondozást is megtanították a leendő anyáknak Viktória testvér vezetésével. Egy játékbabán gyakorolhattak a lányok: a keze és a lába is hajlítható volt, pólyázták, púderozták, fürdették, öltöztették. A testvér a babaételek előkészítését, főzését, anyatej híján a tehéntej előkészítését is megtanította a lányoknak. Szülőszobát is működtetett a faluban, ahol 2-3 asszony is szülhetett egyszerre. A fiatal lányok és az apácajelöltek segítették munkáját, amely során a terhességről és a szoptatásról hallott előadások mellett a gyakorlati ismeretek elsajátítását is lehetővé tette a leendő asszonyoknak. Ez volt az ún. Zöld Kereszt, amely a mai egészségház helyén állt (ma Hunyadi János utca 2.). Mikor már a többi apáca elhagyta a szegvári zárdát, ő még akkor is kijárt a tanyákra kisbabákat látogatni, sokszor kóbor kutyáktól űzötten. Viktória testvér és az orvosok együttes közreműködésével elsősegélynyújtó tanfolyamokat, a betegségek felismeréséről, többek között a gyermekbénulásról és a torokgyíkról szóló előadást is rendeztek az érdeklődőknek. Berezvai Jusztina szerint az 1940-es évek második felében elmosódtak az egyesületek határai, szinte mindenki egybe tartozott, a Szegváron maradt Viktória testvér szárnyai alatt. Többek szerint egy falu melletti tanyán, magányosan élt. Eletét nem könnyítették meg, a segítőit eltávolították a szülőotthonból, és a tűzifát biztosító favágót is elzavarták a volt megyeházáról. Egyesek szerint Magdolna nővér, aki a helyi DL-t vezette, missziós nővérként külföldre távozott. Csak Viktória testvér állami védőnőként és Eleonóra testvér mint állami óvónő dolgozott Szegváron. Többen elköltöztek a faluból és egyszerűen senki nem merte vállalni, hogy vezetője legyen a katolikus mozgalmaknak, jórészt a vallásellenes politika miatt. Az egyesületek feloszlása és utóélete A szegvári hitbuzgalmi egyesületek mozgástere is beszűkült, mikor 1946. július 4-én Rajk László belügyminiszter betiltotta bizonyos „nemkívánatos" egyesületek működését. A baloldali politikai pártok alaptalanul vádolták a sajtóban a mozgalmat: 194