Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Purgel Nóra: Vallási közösségek egy dél-alföldi faluban 1930-1950 között. Adatok a szegvári KALOT és KALÁSZ történetéhez
A Teréz Kör sárga szalagos jelvényét ma is őrzi, melyet Szent Teréz képe díszít, felirata Sta. Teresa de Jesu Infante, másik oldalán a Patrona Hungáriáé felirat volt. (3. kép) A Boldog Margit Kör jelvényén Boldog Margit képe fénylett kék szalagra kötve. Bihari Julianna véleménye szerint a szabadidő hasznos eltöltését segítette a kör, és a művelődést is szolgálta, mert az apácáktól sok mindent hallottak, amit esetleg otthon nem: Harsányi Lajos és Petőfi-verseket olvastak fel, hazafias beszédeket hallgattak. Az apácák a KALASZ-os lányoknak főzőtanfolyamot szerveztek, amely az asszonyi életre készítette fel a fiatalokat. Ha éppen ünnep volt, akkor előadásokat is hallgattak a család vallásos neveléséről, a házasságról, vagy színdarabokat, szavalatokat adtak elő. Adatközlőm felidézte „A didergő király" című mese színrevitelét. Emlékeiben még élnek az Actio Catho-lica gyűlések, amelyeket a helyi plébános, kántor vagy orvos (dr. Vajdovich Árpád, dr. Oskó István) tartott. Ezután az előadók a felnőttekkel foglalkoztak, nekik tartottak előadást. Elmondása alapján a KALÁSZ-nak volt kapcsolata más körökkel is, így ők vidékre is mentek alkalmanként tanfolyamokra, előadásra. A Teréz Körnek nem voltak efféle megmozdulásai, de egy emlékezetes három napos Máriabúcsún és lelkigyakorlaton részt vett Fábiánsebestyénben 1948-ban. Erre azért emlékszik ilyen jól, mert ezután a kör felbomlott. A Szociális Testvérek sokat foglalkoztak a volt megyeháza épületében a fiatal, cseperedő lányokkal és az óvodás korúakkal. Egészen pici koruktól felügyelték neveltetésüket, énekeket, verseket tanítottak nekik, játszottak velük. Megtanították keresztet vetni, imádkozni, ami azt a célt is szolgálta, hogy „a hitnek a magvait elplántálja a kicsiknek a lelkibe. " 2 4 Egy csoportban növekedtek a különböző korú kicsinyek, volt köztük olyan is, aki még nem volt szobatiszta. Az apácák még ún. magyar ruháról is gondoskodtak számukra, melyet „fényképezkedéskor" viseltek. Ez az óvoda szép, parkos, fás helyen működött: a gyümölcsfák (cseresznye, alma) termését befőttként, vagy a kemencében megaszalva tartósították. A fentiek alapján elmondható, hogy a falusi gyerekeknek sokat jelentett az apácák és segítőik törődése, gondoskodása, hiszen olyan dolgokat tanulhattak tőlük, tapasztalhattak meg irányításukkal, melyeket az otthoni körülmények nem adtak meg számukra, elfoglalt szüleik nem tanítottak meg nekik. A falu Mindszent felőli végén, Kórógyszentgyörgyön óvoda és iskola is működött, ahol állami óvónők dolgoztak. Az iskolában viszont az apácák tanítottak 3. osztályig, majd az újfalusi iskolába mentek tanulni a gyerekek a 4. osztály elvégzéséig, innen pedig a központba mentek tanulni. Wagner Zsófia testvér vette szárnyai alá az iskolát, mivel ő végzettsége szerint tanítónő volt. Családja, rokonai Budapestről küldtek le időnként ruhákat, amiket a szegény, rászoruló gyerekeknek szétosztottak. Fénykép készítésekor az iskolások is egyenruhát viseltek: pöttyös szoknyát és fehér blúzt. A kórógyszentgyörgyi, szegényebb gyerekek szerettek odajárni iskolába, mert sokrétű tudást csöpögtettek a fejükbe. Zsófia testvéren kívül még mások is tettek az oktatásért. Eleonóra testvér óvónő volt, aki áldozatos munkát végzett, hiszen még az orosz csapatok bejövetelekor is az állami óvodában maradt dolgozni. A nővérek szegényházat is tartottak fenn, ahol 17-18 koldus élt. Ingyen kosztot és kvártélyt kaptak a nővérektől, tisztálkodhattak. A hitéletükre is odafigyeltek, templomba járásra sarkallták őket. 2 4 Berezvai Jusztina (1923) 190
