Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Purgel Nóra: Vallási közösségek egy dél-alföldi faluban 1930-1950 között. Adatok a szegvári KALOT és KALÁSZ történetéhez

1. kép. Szegvári KALOT-legények, 1942. (Pusztai János tulajdona.) Jegyzőként adatközlőm feladata a bálok, előadások meghívóinak előkészítése, nyomdai megrendelése volt, ezen felül a bálban megjelentek névsorát is feljegyezte. A pénztáros, aki a bál idejére a pénzügyek intézésével volt megbízva, szedte a belépődíjat, majd végül összeszámolta a bevételt. Emlékei szerint nem egészen 1 pengőért lehetett bemenni a bálterembe. Ebből kellett kifizetni a fogadott zenekart és a terembérletet az egykori Katolikus Körben (ma Hunyadi János utca 27.). Nem a nyereség érdekében, hanem a mulatság, a zene, a tánc öröméért szerveztek bálokat, esetleg imakönyveket vásároltak a bevételből. Évente kétszer-háromszor rendeztek ilyen mulatságokat, kis bevétellel. Összejöveteleiket a mai Egyesített Egészségügyi és Szociális Intézményben rendezték, ami akkor a Katolikus Kör szerepét töltötte be. Vasárnaponként a felnőtteknek tartott nagymise előtt és után találkoztak a tagok a körben, ahol Dénes János káplán vezette az összejöveteleket, melyek beszélgetéssel, bálok, kulturális események szervezésével, billiárdozással teltek el. A gyűlés elején és végén közösen imádkoztak. Összetartozásukat a KALOT pajzs alakú jelvénye mutatta. (Ezt a jelvényt adatközlőm már nem tudta megmutatni.) Az egyesülethez tartozást fejezte ki a KALOT induló, melyet az egyik elhunyt tag feleségétől kaptam meg. Pusztai János elmondása szerint ezt a vasárnapi összejövetelekkor, a káplán vezetésével büszkén énekelték a tagok: 184