Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Nagy Netta: Paraszti magatartásformák, túlélési módszerek a homokhátsági falvakban a beszolgáltatás éveiben, 1945-1956 között
szor mintából árusították, például amikor zárolva volt a hagyma „zsebből árultak", vagyis így kínálták a vevőnek, miközben az értékesítendő mennyiséget valamelyik ismerős házához tették be. „Bejártunk Szegedre piacra. Zárolva volt a hagyma. Vettünk hagymát, teleraktuk az ülésládát. Akkor aztán dupla nyereséggel hoztuk el arra Tázlárra, meg Vadkertre. Aztán egyszer el is kaptak a rendörök, majdnem lett tárgyalásom is. Majdnem börtönbe kerültem, de igazoltuk, hogy a hagyma saját termésű, így aztán nem lett semmi. Adtak igazolást a községházánál, hogy ennyi nekem teremhetett. Egy zsák hagyma volt, nem Szegeden kaptak el, hanem itt, ahogy vittük Tázlárra biciklivel. Mondtuk, hogy nekünk termett. Nem tudták, hogy Tázláron piac van. Azt röhögtem, hogy a két rendőr kérdezte, hogy hol az istenbe van itt piac? Hát mondtam nekik, hogy nem piacra visszük, hanem apáméknak, mert nincs nekik és kérték, hogy adjunk már nekik kölcsön. Bekísértek az őrsre, és elkobozták a hagymát, a kilót meg mindent. De a bíróság elejtette az ügyet, mert igazoltuk, hogy saját termésű hagyma volt. Tázláron egyébként zsebből árultuk a hagymát, mivel zárolva volt (nem lehetett vele kereskedni). Úgy, hogy 1-2 kilót kitettünk az asztalra. Az egyik háznál be volt téve a többi egy rokonunkhoz, és onnan hozta kifelé a koma. „Sutyiztam ". Tehát ilyen világ volt. (V.Ö.) Egy kisteleki kulákasszonyt rajtakaptak, hogy dughagymát akart zugforgalomban értékesíteni, másikuknak pedig az volt a vétke, hogy nagy mennyiségű mákot kínált uzsoraáron. 5 3 Amint láthattuk, a szállítás rendkívül kockázatos volt, mivel állandó ellenőrzésektől kellett tartani. Lelepleződés esetén egy mentsége lehetett a rajtakapott embernek, ha tudta igazolni, hogy saját termel vénye a portéka. Bizonyos termékeket csak bejelentés alapján, szállítási engedéllyel lehetett szállítani, ez azonban költséges volt. A viszonteladási, „üzérkedést", kupeckodást kegyetlenül üldözték, köztudott, hogy a rendszer ellenségeinek kiáltották ki az iparos- és kereskedőkulákokat is. Ha őket kapták rajta feketekereskedésen árdrágítás és közellátás veszélyeztetése miatt több év börtönbüntetés várt rájuk. A továbbiakban idézünk két esetet - melyek bár földrajzilag kívül esnek a kutatott területen a feketekereskedelem körülményeiről gazdag információkat hordoznak. 1955 szeptemberében egy vásárhelyi fuvarost csuktak börtönbe, aki korábban hentes volt. A vád alapja az volt, hogy az illető 1954-1955 között hatósági engedély nélkül vágott le 26 darab borjút, melyeknek húsát 20-22 forintos áron továbbadta. A borjúkat idegen névre kiállított járiatokkal szerezte meg, a levágott állatok bőrét pedig tiltott módon hozta forgalomba, vagyis azokat a hatósági bőrgyűjtőnek nem ajánlotta fel. A vád szerint cselekményét üzletszerűen követte el, illetéktelen nyereséget ért el. Árdrágító visszaélés bűntette és a közellátás érdekét veszélyeztető bűntett miatt ítélték 3 év 4 hónap börtönre, 1000 Ft pénzbüntetésre, 2000 Ft vagyonelkobzásra, politikai jogainak gyakorlásától 5 évre eltiltották. A politikai helyzet változását követően az illető 1956. decemberében büntetése enyhítéséért folyamodott, azonban nem járt sikerrel: panasz nem helytálló. Az üzérkedés jelenleg is elítélendő. K. P. büntetésé5 3 Délvidéki Hírlap 1951. március 9. 174
