Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Nagy Netta: Paraszti magatartásformák, túlélési módszerek a homokhátsági falvakban a beszolgáltatás éveiben, 1945-1956 között

volt rendőrörs- Kántor Jóskához (hírhedt üllési rendőr), itt meg Kakuszi Ferenc volt a körzeti rendőr ez vette le a sparherdtói a pörköltet. Anyámat azzal büntették, hogy el kellett neki gyalogolni Üllésre, és ott kihallgatták, jegyzőkönyvet készítettek róla. A mi családunk nagy volt, mégis elvitték. Úgy tudtunk csak húst enni, ha vettünk. "(V. M.) „ Magam is feketéző voltam. Földünk nem volt, hadirokkant voltam. Disznó hizlalással és malacokkal foglalkoztam. Volt két anyakocám, ennek a szaporulatát nem adtam el, hanem fölhízlaltam. Voltak ezek a haverok, ezek el is hordták tőlem. Amikor volt kész disznó, általában kettőt vittek el, az illető bejött úgy 11 óra felé éjszaka, a disznók is aludtak, belépett az ólba, leszúrta aztán szépen elvérzett, bele a nagy kasba, az egyik jobbra, a másik balra, én az egyik sarokra, édesanyám a másik sarokra. Mikor csönd volt mindenütt, integettünk, vagy fütyültünk és megindult a talicska (...) és ment, fizettek érte és vitték.. Nem volt semmi különös problémám. Am másoknál, főleg a kulákoknál, az én keresztapám is az volt, más volt a helyzet."(P. I.) A korabeli ítélkezési gyakorlat a büntetés mértékét az elkövető osztályhelyzetéhez igazította. Ez azt jelentette, hogy a kulák származású feketevágót gyorsan börtönbüntetésre ítélték, míg egy szegényparaszti származású könnyebben megúszta pénzbüntetéssel. Utóbbiaknak kisebb kockázattal kellett számolni, így gyakrabban fogtak „üzleti céllal" feketevágásba. A következő igaztörténet nem csak a feketevágás, hanem a feketekereskedés kapcsán megnyilvánuló magatartásformát, és csempészési módszereket idézi: „ Örzse néni pár holdon gazdálkodott, elég élelmes volt. Aki abba az időbe merte csinálni, jól járt. Fodor tata is ment a piacra Szegedre,- nézi, hát véres a föld mindenhol - hát Orzse néni vitte a húst. " „ Örzse néni mög az Antal Margit vágta a borjúkat annak idején, egyébként nem lehetett volna, mert becsukták érte, ha elkapták. Örzse néni ment Dorozsmán a piacon biciklivel, a bicikli két oldalán két nagy szatyor, rajta két nagy koszorú, rítt nagyon. A rendőrök meg akarták állítani, azt mondja valaki: Ne állítsd már meg, hát nem látod, hogy rí?! A koszorút viszi. A két nagy szatyor meg tele volt hússal a koszorúk alatt. " „Örzse néni vágta a borjúkat, odamennek a rendőrök, kísérik befelé a gyöpön. Örzse néni hasra esik, összeesett. Antal Margit látta, elmentek a rendőrök, hát csak ki megy már megnézi, mi történt. Örzse néni halkan megszólal: Margit, Margit, mi van? Elmentek már a rendőrök? Ez csakugyan így volt, mert így mesélték el az apámék. - Hú akkor gyerünk gyorsan haza és rakjuk szét a borjúhúst, mire jönnek visszafelé. Szétpakoltak a rendőrök elől. Amikor jöttek visszafelé, már semmit se találtak. " (N. J.) „ Volt aki csinálta. Kömpöcbe a Táborosi Jenő vágta a marhákat, meg ami sorba jött. Azt is végtére megfogták, nagyon keresték. Azt mondták, Kömpöcbe volt egy sír a temetőbe, oda bújt el. Én beszéltem vele, mikor kapáltunk ballagott erre, akkor is menekült." (N. J.) A feketevágás során előállított húst, mint az illegális cselekmény bizonyítékát el kellett rejteni. „így a szomszédba jártak át húsért, a tanyavilágba is voltak tolvajok, akik kifigyelték, hogy melyik kulák melyik tanyába jár be, arról sejtették hogy az odaviszi a disznóvágási cuccát. " (Cz.F.) „ Utána tartani kellett tőle, hogy meg ne találják, ezért el kellett dugni, ilyen kisebb padlásra, ól vagy pince padlására. Le volt füstölve, bekötötték, még hallottam, hogy szárkúpba is rejtették. "(V. M.) 166