Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Nagy Netta: Paraszti magatartásformák, túlélési módszerek a homokhátsági falvakban a beszolgáltatás éveiben, 1945-1956 között
ta, hogy jártam arra de nem beszéltünk róla. Aztán valamikor március körül már üresen találtam a szalmaólat. "(Cz. F.) „A feketevágás kockázatos volt. Ha a beadást teljesítette valaki akkor kapott vágási engedélyt, de zsírt kellett beadni, 1 disznó után 8 kg zsírt. Ha sikerült 1-2 malacot letagadni összeíráskor, aztán meg fölnevelni, azt vágták le feketén. " (T. F-né) „ 1948-49-ben már nagyon szigorú törvényük volt ezeknek, mert 1950-be esküdtünk, akkor már nem szabad volt birkát vágni se. Apám nem is akart lakodalmat csinálni, mert azt mondta, ő nem reckírozza a bőrét azért hogy becsukják. Aztán csak vett egy birkát, egy nagy ürüt. Valami 70 kiló húsa lett. Majdnem bajba keveredett, mert a Kószó Sándor-unokatestvérem-, szűcs volt. Azt meg éppen akkor jelentették föl feketemunkáért, mivel birkabőrökön dolgozott. Jöttek a rendőrök, keresték a Sándort, hogy hol van, de az meg nem volt otthon, mondták hogy lakodalomba van. Hát akkor onnan valók a bőrök, ahol a lakodalom van. Hol van az a lakodalom? Másnap mikor jöttek a rendőrök, már elfogyott a paprikás. Nem volt se paprikás, se birkabőr. Nem találtak semmit, így aztán nem lett baj. " (V. Ö.) A feketevágást ajánlatos volt titokban tartani, sokszor még a szomszédok előtt is. A cselekmény általában az éj leple alatt, szűk családi körben zajlott, az istállóban vagy más épületben az árulkodó jelek kiiktatásával. 2 2 „ Vigyázni kellet ám, mert éjszaka a mezőőrök járták a határt, figyelték, hogy melyik disznóólban világít a lámpa." (N. J.) Az ólból kiszűrődő fény csak az egyik árulkodó jel volt, a nagyobb gondot az jelentette, hogy a műveletet lehetőleg zaj nélkül kellett végrehajtani. „A disznót megitatták borral, ettől elkábult, utána fejbe vágták, utána szúrták le. így nem sivalkodott. Aztán bevitték a házba, elsötétítették az ablakokat, és megkopasztották. Perzselőt kockázatos volt használni. " (B. P-né) Máshol mégis használták, legtöbbször zárt helyiségben pl. istállóban végezték a perzselést. „Feketevágás úgy ment, hogy a tata a műhelybe kovácsolt, kint a szénáskertbe meg pucoltuk a disznót. Az szét volt darabolva úgy, hogy el tudjuk ásni. Akkor is csak megejtették a disznóvágást, ilyen rőzséből tákolt rejtekhelyen vágtuk le. "(B. L.) „Az eltitkolva, parédarán hizlalt disznót vágtuk le feketén, bent az ólban, nem volt az több 60 kilósnál, meg lett szorítva ajtóval, az orrára lett téve valami, hogy ne bírjon sivalkodni. A pörzsölés helyett leöntötték forró vízzel és megkopasztották. " (Dné R. E.) Disznót úgy vágtunk, hogy belefúrtunk a szalma oldalába, hogy eldugva legyen, hogy ne tudjanak róla, „sutyiba". Voltak olyan kulákok és gazdák, többek között mi is, akik csak levágták a jószágot (feketén), elástuk a szalonnát, hogy ne találják meg. "(K. F.) A feketevágás indítékai között szerepe volt annak, hogy a kormány irreális terheket rótt a parasztságra. Az 1955. évi vágási rendelet a levágott sertés súlyára tekintet nélkül a következő zsírbeadási kötelezettséget írta elő: Vö. Szilágyi M. 1989. 33-39. Az orvhalászok mentalitásával kapcsolatban tett megállapításai pl. a tevékenység leplezése, a bujkálás, a cselekmény idejének megválasztása, a figyelmeztető jelzések adása párhuzamot mutatnak a feketevágást, majd feketekereskedést elkövető parasztok magatartásával. 164
