Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Nagy Netta: Paraszti magatartásformák, túlélési módszerek a homokhátsági falvakban a beszolgáltatás éveiben, 1945-1956 között

akadályozzák meg, azt az egyre jobban terjedő gyakorlatot miszerint a parasztok a megdőlt gabonát levágják, az ilyeneket haladéktalanul jelentsék föl.

9 A kormány a gazdálkodás valamennyi részlete közül legszigorúbban a cséplést ellenőrizte. Célja a megtermelt készletek nyilvántartásba vételével a szabályok kijátszásának megakadályozása volt, ezért erőltették a közös szérűn való cséplést és ezért állítottak ellenőrt a cséplőgép mellé. Nem véletlen, hogy igen gazdag eszköztára alakult ki a gabonával való feketézésnek, a betakarítástól az őrlésig terjedően. A feketézésre szánt gabonát érdemes volt még a cséplés előtt, lehetőleg aratás, rakodás közben eltüntetni. „A gabonakévék asztagba voltak rakva, a kalászok lefelé lógtak. Ponyvát terítettek a földre és vasvillával egy kicsit megütögették a kévéket, így kihullott a szem a kalászból. A baj csak az volt, hogy csépléskor a gépmunkások duruzsoltak, mert látták, hogy a szalma sokkal jobban szaporodik, mint a gabona, ők pedig százalékra dolgoztak." (F. A-né) „ Sok szép rozsunk volt, rakodtunk, és eltaláltuk, hogy rakunk pokrócot, ponyvát a szekérderékba, aztán rá-ráütöttünk vasvillával, amikor adogattuk fölfelé. A szem lepotyogott a kocsiderékba, utóbb zsákszámra volt a rozs. Utóbb annyi lett a gabona, hogy meg volt ijedve apám, hogy ez így nem lesz jó, észreveszik. Még öntögettek is vissza vödörrel gabonát az asztagba, nehogy valakinek szemet szúrjanak az üres kalászok. (V. Ö.) Ezt a módszert is kellő körültekintéssel kellett alkalmazni, mert ha a szemveszteség a „jogszabályban megállapított, még eltűrhető szemveszteségnél nagyobb" volt büntetést helyeztek kilátásba. Szankcionálták azt is, ha valaki gabonát engedély nélkül kézi erővel, nyomtatással vagy kalákában csépelt, ill. engedély nélkül előcséplést végzett.

1

0 Az ilyen „feketén lehagyott" gabonát aztán el kellett rejteni, nehogy megtalálják. Sok tanyán ekkor alakítottak ki titkos padlásokat, rejtekhelyeket. „Kiépítették a gang padlását, mivel nem volt a végén padlásajtó, senki se gondolta, hogy oda be lehet jutni. " (O. J.) Máshol a padlásföljárónál, a grádics alatti teret elfalazták, így zárt üreg keletkezett, ahová csak a grádics deszkáinak leszedésével lehetett bejutni. „Az egyik helyre mentek a végrehajtók. Keresték a terményt. Vetró Jóska furcsállotta, hogy a grádics alja be van falazva, elkezdte leszedni a deszkákat, hát ott volt a sok cókmók alatta. "(N. J.) Előfordult, hogy az istálló vagy a kamra egy részét falazták el, a terményhez néhány kivehető téglán keresztül fértek hozzá. A kommunista hatalom már első nekirugaszkodásra megpróbált éket verni a helyi közösség működésébe azáltal, hogy ideológiai alapon ellenségnek kiáltotta ki a falu jómódú gazda rétegét és a viszályszításhoz a rendszer támaszának tekintett „dolgozó" szegényparasztok nagygazdáktól elszenvedett vélt, vagy valós sérelmeit használta föl. Nem kalkulált viszont kellőképpen azzal, hogy a falusi társadalom hatalmi alapon elkülönített paraszti rétegei egy-egy helyi közösséget alkotnak, melynek tagjait rokoni, jószomszédi kapcsolatok és nem utolsó sorban egymásrautaltság fűz össze, 9 CSML XXIII. 716. Forráskút Községi Tanács Végrehajtó Bizottság iktatott iratok 82-51/1951. május 21. Járási Tanács Mezőgazdasági Osztálya körlevele valamennyi községi tanács végrehajtó bizottságának 1

0 Begyűjtési Értesítő V. évf. 32. szám 1955. július 16. 158