Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Szűcs Judit: Akinek nem volt szilvafája, az vitt a szomszédból suhát, avagy a szilva Csongrádon

Akinek nem volt szilvafája, az vitt a szomszédból suhát, avagy a szilva Csongrádon

1 SZŰCS JUDIT (Csongrád) A 19-20. század fordulóján a paraszti gyümölcskultúrában a szilva termesztése, fogyasztása és árusítása állt az első helyen.

2 A 20. század közepéig, illetve a második világháborúig, majd azt követően a politikai, gazdasági-tulajdonosi változások bekövetkeztéig, 1960-ig a hagyományos paraszti gazdálkodás és életmód a gyümölcstermesztésben és -fogyasztásban is tükröződött, ennek nyoma napjainkig is megőrződött.

3 Ezek, az adatokkal is alátámasztható tények igazolják a téma feldolgozásának szükségességét. A gyűjtés helyszínéül - ahogy a címben is jelzem - Csongrádot, ezt az Alföldön, a közép-tiszai tájon fekvő, mezővárosi hagyományú települést választottam. Itt élek és dolgozom 1983 óta: 2009-ig múzeumigazgatóként, és továbbra is néprajzosként. Az ártéri és a mentett oldalra került rétek, valamint a szőlőbeli gazdálkodás, gyümölcstermesztés kérdésével a közelmúltban foglalkoztam.

4 A szilvának a táplálkozásban elfoglalt szerepe, amely feldolgozásom második részében található, kapcsolódik korábbi, a paraszti étkezésről szóló vizsgálataimhoz. A szilva fogyasztásáról, tartósításáról egy-egy település, Szentes, Békéscsaba és Csongrád települések népi táplálkozása leírásában jelzésszerűen írtam. 5 A polgárosuló paraszti családokban, gazdaságokban a gyümölcstermesztés szerepét két család példáján mutattam be.

6 Alábbiakban vázlatos történeti bevezető után a szilva 20. századi, csongrádi népi-paraszti termesztésének, avagy beszerzésének, feldolgozásának, fogyasztásának és árusításának bemutatására vállalkozom,

7 családi példák alapján. Adatközlőim többsége az 1940-es években született ugyan, de családi emlékezet alapján nagyszülei gazdálkodását, ennek részeként a szilva termesztését, fogyasztását két generációval korábbi időszakból idézte fel. Ilyen adatközlő az 1942-ben született Keller Sándor és Forgó Lászlóné sz. Bánfi Ilona (1947-2010). Beszélgetőtársaim sorából korával és jó 1 A cikk első része Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban 2009. év novemberében rendezett tudományos ülésszakon, második része Kiskunfélegyházán, a Kiskun Múzeumban 2010. május 26-án megtartott „Édes sült tészták és sütemények a kora újkortól" című történeti-néprajzi, gasztronómia- történeti konferencián hangzott el. (A konferenciát Báti Anikó, Csorna Zsigmond és Mészáros Márta szervezték.) Elek László 1966. 272.: „A századforduló gyümölcstermesztésére jellemző, hogy az állomány zömét a szilva alkotta. ... a szilvát az ország egész területén azonos eredménnyel lehet termelni, s termelése nem igényel különösebb szakértelmet, sem kezelést." 1 A szilva faállománya az 1895-től 1935-ig terjedő időszakban aránya 36,56 %-ról 29,76 %-ra csökken. Előfordulnak üzemi jellegű telepítések. Majd 1959-ig 35,14 %-ra növekszik az országos faállomány. Elek László 1966. 274. A helyi adatokat a főszövegben később közlöm. 4 Szűcs Judit 2007. 73-86, 2008/1. 91-94., 2008/2. 81-92., 2009. 71-78. 5 Szűcs Judit 1982., 1986. 51-69. Az 1982-es kézirat publikált részlete. 1993. 335-368, 2003. 3-36. 6 Szűcs Judit 1995. 51,61. Az egy ívnyi terjedelem a téma kifejtését vázlatosan, mozaikszerűen teszi lehetővé. 131