Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Mód László: „Ilyen még nem volt." Szőlészeti-borászati kiállítások Szegeden a 19. század végén és a 20. század elején
pécsi asztali valamint villányi borral vett részt a kiállításon. Rohonczy Gidához hasonlóan a bemutatót követően ő is feltüntette borcímkéin azt, hogy boraival eredményt ért el 1899-ben Szegeden. A tokaji borvidékről 3 szőlőbirtokos érdemel említést, akik boraik széles választékát vonultatták fel. Kicsinkó Antal (Tokaj) 1885-ös és 1889-es szamorodnival, egy 1885-ös évjáratú aszúval, valamint egy 1889-es Muskotályból készített aszúval, Lászay Sz. László (Sárospatak) pedig egy 1889-es szamorodnival, egy 1888-as máslássa\, 2, 5 illetve 6 puttonyos aszúkkal mutatkozott be. Szabó Gyula Tállyáról egy 1883-as tokaji Muskotályt és szamorodnit, illetve különböző évjáratú (1880, 1883, 1888, 1889, 1890) és puttonyszámú (2,3,4) aszúkat nevezett a kiállításra. A ménes-magyarádi borvidékről a szőlőbirtokosok közül gróf Nádasdy Ferenc (vörös aszú 1885; főtt bor 1886; szalma bor 1868; kabinetbor 1877; ménesi vörös 1887, 1888; nyílt illetve zárt edényben érlelt konyak) és Tagányi István (.Bakator 1878; Rizling 1878; szemelt fehér 1875; kabinet 1882, 1885; szemelt vörös 1875; fehér aszú 1878) vonultatott fel széles választékot, amely tükrözte a borvidékre jellemző borkülönlegességeket. Erdély borvidékeiről az Erdélyi Pinceegylet, Gombos László (Torda), Racsky Ágoston (Medgyes) illetve Teleki László (Kendi-Lóna) jelent meg a kiállításon többféle borral, amelyek Leánykából, Somból, Traminiből, Carbenet-ből, ( Cabernet) Rajnai és Olaszrizlingből, Oportóból, Muskotályból és Sauvignon-ból készültek. A Balaton környékéről Hertelendy József szerepelt a kiállításon sokszínű választékkal, amelyet egy 1865-ös és egy 1868-as vegyes pecsenyebor, egy 1880-as vegyes asztali bor, különböző évjáratú Semillon, Olaszrizling (1895, 1897), Szlankamenka (1897), illetve egy homoki Rizling-Szlankamenka (1895) házasítás alkotott. A gyűjteményes kiállítási szekcióban díszoklevelet kapott Lévay Simon és Adamovics Sándor, elismerő oklevélben részesült 11 birtokos (Simkó József, Schulz Simon, Hegedűs József, Mayerfi Zoltán, Regdon Sándor, Gönczy Sándor, Görög Gáspár, Weisz D.H., Hoffmann Vilmos, Hoffmann Lajos, Elter Vilmos), illetve a Szilágy Megyei Gazdasági Egylet és az Adai Földmívesiskola. A borcsoportban díszoklevelet az Erdélyi Pinceegylet, a kegyes tanítórend, a Ménesi Vincellériskola 5 2 és a Bortermelő Országos Egyesület, aranyérmet pedig a következő kiállítók kaptak: Gombos László, Kecskemét város közönsége, Nagykőrösi Kertészeti Egylet, gróf Nádasdy Ferenc, Rajcsányi Albert, Schwabach Zsigmond Géza, Szabó Gyula, herceg Sulkowszky uradalma, gróf Teleki László, Tagányi Ferenc, gróf Wenckheim Frigyes, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Gazdasági Egyesület, Gerendy István. A homoki borok csoportjában Jálics Gézát illetve Bartucz Istvánt díjazták aranyéremmel. Az 5 2 Az iskola 1881. október l-jén kezdte meg működését 24 tanulóval, akik közül 14-en részesültek ösztöndíjban. 1883-ban Kadarkával és Bakatorral talajmüvelési kísérleti parcellákat, 1885-ben pedig 38 fajtából álló gyűjteményt létesített. Az intézmény csemegeszőlő téli eltartásával is foglalkozott, és a bécsi udvar szállítója lett. Fontos szerepet töltött be a fíloxéravészt követő szőlőrekonstrukcióban, melynek ékes bizonyítéka az 1884-ben létesített alanytelep, valamint az 1898-ban újraindított oltótanfolyam. Az iskola borai több kiállításon és versenyen (Budapest 1884, Brüsszel 1888, Arad 1887, 1890, Párizs 1900, München 1907) szerepeltek, amelyeken számos oklevelet és érmet nyertek. Fennállása alatt (1881-1919) több mint 500 végzőst indított útnak, akiknek elévülhetetlen érdem jutott a szőlőművelés és a borkészítés racionalizálásában és modernizálásában. Mód László-Simon András 2008. 85-86. 106
