Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Mód László: „Ilyen még nem volt." Szőlészeti-borászati kiállítások Szegeden a 19. század végén és a 20. század elején
következtében a tőkék megeredtek, a legtöbb európai fajtán pedig még termés is mutatkozott. A szőlők túl korán bekövetkező tavaszi hajtása miatt a kiállítani szándékozók egy része május l-jén visszalépett, mivel nem bíztak abban, hogy az átültetés sikerrel járhat. Éppen ezért a négy egységre tagolódó mintatelep utolsó szakaszába 12 diófát ültettek, amelyek közé füvet vetettek. Az elsőben a Paulis-barackai állami szőlőtelep 3 7 44 amerikai szőlőfajtát mutatott be, amelyek az általánosan elterjedt típusok mellett a különböző összetételű és mésztartalmú talajokon alkalmazható változatokat is igyekeztek felvonultatni. A második egységbe az Első Magyar Szőlőtelepítő Részvénytársaság 3 8 és Ormódi Béla horgos-királyhalmi, Szarvady Lajos illetve Felmayer Lajos szatymazi, valamint Lévay Simon szabadkai birtokáról származó szőlőfajtákat telepítettek, amelyeket a homoktalajokon sikeresen lehetett termeszteni. A részvénytársaság és Ormódi Béla 20-20, Szarvady Lajos 14 bor- és csemegeszőlőt állított ki, Felmayer Lajos pedig 6 amerikai alanyú oltványt mutatott be. Lévay Simon vonultatta fel a legszélesebb választékot, mivel 45 különböző csemegeszőlővel lepte meg az érdeklődő közönséget. A harmadik szakaszban kapott helyet Szeged város 8 fajtából álló gyűjteménye, amelyet a Paulis-barackai állami telep amerikai fajú, simavesszőgyökereztető iskolája egészített ki. A mintaszőlő mellett a jégeső elleni védekezés során használt szerkezeteket állítottak ki, amelyek alkalmasnak bizonyultak a jég elhárítására. A kiállítási csarnokban a szervezők a szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel kapcsolatos munkaeszközök, tárgyak széles választéka mellett a szőlőnövény kórokozóit bemutató tablókat, térképeket, szőlőkollekciókat helyeztek el. Az általános részben az Érdiószegi 3 9 és a Tarcali Vincellériskola külön tárlattal jelent meg, amelyek szőlőművelési, pincegazdasági eszközöket (sajtók, kádak, szőlőzúzó malom, ásó- illetve kapagyűjtemény), fényképeket, térképeket, valamint a tarcali telep gipszből készített, üvegszekrényben elhelyezett modelljét tartalmazták. Említést érdemel ezen kívül Dr. Hendl Adolf kártevő-gyűjteménye, Magyarország szőlészeti térképe valamint Miklós3 7 1885-ben gróf Széchenyi Pál földművelésügyi miniszter felkereste a borvidéket és a Ménesi Vincellériskolát, majd elhatározta, hogy Arad-Hegyalján létrehoz egy nagyobb szabású amerikai szőlőtelepet. 1886-ban történt az első telepítés Paulis-Barackán mintegy 12 kat. holdon, ami 1887-ben 20 kat. holdra növekedett. 1898-ban helyezte Darányi Ignác Kosinszky Viktort Aradra, ahol a szakembert a Paulisbarackai és csálai állami oltványtelepek vezetésével bízta meg. Működése idején (1898-1908) jól üzemelő gazdaságokká váltak, ahol évente több millió oltványt állítottak elő. Beck Tibor 2005. 87-92 .; Erményi Magdolna, P. 1988a. 230-231. 3 X A Horgos-királyhalmi puszta leghitványabb részét, mintegy 200 holdat az Ormódiból, Fritsch bécsi bankárból és más osztrák pénzemberekből álló részvénytársaság telepítette be szőlővel. A munka irányításával Zauner Richárdot bízták meg. Az Első Magyar Szőlőtelepítő Részvénytársaság területén a csemegefajták aránya elérte a 78%-ot, ami azt jelentette, hogy mintegy 140 magyar holdon termesztettek Fehér és Piros saszlát, a fennmaradó részre pedig borszőlőket (12 hold Kövidinka, 6 hold Piros veltelini, 5 hold Olaszrizling, 3 hold Mustos fehér) telepítettek. Mód László 2004. 79. Diószegen hozták létre 1870-ben az első állami vincellérképezdét, ahol 1890-ig közel 400 vincellér és borászati vándortanító nyert képesítést. Oktatási célból 1308 négyszögölön 62 fajtából álló kertet hoztak létre, amelyet a növendékek műveltek. 1200 négyszögölön amerikai anyatelepet alakítottak ki, ahol vesszőt neveltek, a tanulók pedig a szemzési és az oltási technikákat gyakorolhatták. 1873-tól nagy hangsúlyt helyeztek a gyümölcstermesztési ismeretek oktatására, ami kifejezésre jutott az intézmény elnevezésében is, hiszen 1880-tól Gyümölcsészeti, Szőlőművelési és Borászati Szaktanítói Képezdének hívták. Mód László-Simon András 2008. 91. 102
