A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Mód László: „... utazásainknak alkalmatlanságait tűréssel viselhessük...” Szentes város külkapcsolatai a passzuslevelek tükrében (1827–1830)

váron fordultak meg, de Aradon, Kiskunfélegyházán, Szarvason, Meggyesen, Mokrinban, Szentannán, Várkonyban, Debrecenben, Kecskeméten, Izsákon, Komáromban, Margittán, Bánátszentmiklóson, Törökkanizsán, Szolnokon, Öcsödön, Tápén és a Nyírségben is jártak. A mesterségük gyakorlásához szükséges alapanyagok beszerzése érdekében a helybeli iparosok Szentestől akár több száz kilométerre fekvő településeket is felkerestek, ahova rendszerint nem egyedül, hanem többen, társulva utaztak. Balogh Mihály szűrszabó mestertársaival együtt 1828. április 24-én Nagyszebenbe kapott úti okmányt, ahova a céhes iparosok szűrvégekért mentek. Pápai Péter pintér 1829. január közepén az Erdőhátra indult fáért, ami mestersége gyakorlásához elengedhetetlen volt. Az általam tanulmányozott források részletes felvilágosítással szolgálnak arról, hogy a szentesi lakosok milyen gyakran utaztak, vagyis milyen rendszerességgel hagyták el lakóhelyüket. A jegyzőkönyvek számítógépes feldolgozása során lehetővé vált, hogy az utazások térbeli eloszlása mellett az időbeli megoszlásról is valamiféle képet alkothassunk, jóllehet a források csupán csak a passzuslevelek kiadásának napját rögzítik. Éppen ezért a kapcsolatok időpontját nem ismerjük, ám bizonyos következtetések levonására lehetőségünk nyílik. Az útlevélkiadás szempontjából az 1820as évek végén a következő napok számítottak a legforgalmasabbnak: 1829. január 24., 1829. szeptember 5., 1829. január 23., 1828. április 24., 1829. augusztus 15., 1829. augusztus 24., 1828. augusztus 3., 1930. május 31., 1829. január 23-án és a rá következő napon az illetékes hatóság majdnem ötven passzuslevelet bocsátott ki, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a helybeli lakosok még a téli hónapok alatt is vállalták a lakóhely elhagyásával járó nehézségeket. Az utazási kedv megnövekedésének hátterében ez esetben a gyulai vásár állt, amit valami miatt sok szentesi lakos igyekezett felkeresni. 1829. szeptember 5-e szintén a Békés megyei településen tartott sokadalmak miatt került a legforgalmasabbnak minősülő napok közé. 1828. augusztus 13-a a nyomtatáson alapuló munkaerő-migráció miatt sorolható ide. Érdemes szemügyre vennünk az utazás módjára vonatkozó bejegyzéseket is. Több mint háromszáz alkalommal fordul elő a gyalogos, majd ezt követi a kettő és három lóval történő utazás. Kiemelkedik még az 1820-as évek végén a kettő, illetve három lovas kocsi használata. Néhány esetben a passzusért folyamodók vízi úton, csónakon közlekedtek. A téli hónapok alatt előkerültek a szánok (5) is, amelyeket minden esetben három ló húzott. Összegzés A lakóhely elhagyását, az utazás célját és a személyazonosságot igazoló és bizonyító passzuslevél, valamint az úti okmány kiadásáról vezetett jegyzőkönyvek, kimutatások a levéltári források sajátos csoportját alkotják, amelyek egy-egy település Gazdaaszszonyaink megkérvén egymást meg egyeztünk benne, hogy mint egy helybéli Lakosok, és egy Vásárra törekedők egy Társaságban járjunk, egymást el ne hadjuk.- a' minthogy ugy is lett.- Estve a' Kis Szállási csárdánál kifogván a' Lovak mellet való Éjjeli strásákat egymásközt fel osztottuk..." V. A. 102. b. Tanir. 1827. márc. 10. 116. 64