A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

rokat és vereshagymákat. így változott át az én májusfám szerelememnek akasztófájává (...) ha történetesen a muszka-császár leányába szeretnék is bele, még annak sem tennék ezután többé többet májusfát" -tudjuk meg az eset konzekvenciáját.

400 Az agresszív szatócs Egy gyerekcsínyből lett rendőrségi eset 1900 júniusában. Ahogy az minden évben szokás, iskolások majálisoztak a Maros-parton. Pontosan nem tudjuk melyik iskola, de az időpont alapján a katolikus iskolák kirándulásáról lehet szó. A nap jól sikerült, majd a jókedvű gyerekek hazafelé jövet „mindenkit éljeneztek, különösen kijutott az éljenzésekböl a hazának és a magyarnak. „A Sóház-utcán, Lefkovics Adolf szatócs előtt aztán egy 8 éves polgár ilyenformán lelkesedet: »Éljen a magyar, de a zsidó ne!« A szatócsot ez a kiáltás annyira dühbe hozta, hogy a gyerek után szaladt, azt földhöz verte s úgy összerugdosta, hogy a többi gyerekeknek kellett a szerencsétlen kis cimborájukat hazaszállítani. " 401 A durvaság miatt nyomozást kellett indítani. Még a tehénnek is kárpótlást ígértek Ugyanebben az évben viszály alakult ki a majálishoz szükséges terület használata körül. Az igazi okot nem ismerjük, de az biztos, hogy a gimnazistáknak 1900-ban a májusi ünnepük e miatt maradt el. A főgimnázium tanulói június 2-án majálist akartak rendezni, és ezért fölkérték a „tehénjárási gazdaságot", hogy engedje át erre a célra számukra a Lúdvári erdő egy kis részét. Az engedély azonban sehogy sem született meg. Pedig a beszámolók szerint a diákok a fű letaposásáért kárpótlást ígértek a gazdáknak, sőt - amikor már tudták, kilátástalan az ügy - kicsit cinikusan, a teheneknek is.

402 Vállalták, hogy a tánchelyet fölássák, fűmaggal bevetik, de a megegyezés így sem jött létre.

403 Ezért, úgy mond, a közbejött akadályok miatt, a gimnazisták majálisa elmaradt. A makói közönség nehezményezve vette tudomásul az események ilyen alakulását. „»Ember tervez, Isten végez!« Ezt mondja a makói kir. főgimnázium ifjúsága, mely nagy hévvel látott hozzá egy várva várt majális rendezéséhez - kezdi beszámolóját a Csanád Lapok. Tudatta olvasóival, hogy a szegény diákok már nagyszámú meghívót küldtek ki, és a gyerekek már előre örültek a várható programoknak. Majd megállapítja, „csak az a kár, hogy ilyen hagyományos ünnep megtartása elé is folyton gördülnek akadályok. " A nélkül, hogy a résztvevő feleket megnevezné, sajnálkozik, hogy ilyen eset Makón előfordulhatott, hisz a majálisok „a legalkalmasabbak a lélek felvidítására " 405 - sommázza véleményét a cikkíró. A Maros szintén a gimnazisták mellé állva idézte a kicsit gunyoros megállapítást: „Nem baj, kedves öcsém - rekesztette be a tárgyalást egy diákpárti gazda -, 400 SÁRRÉTI: i. m. 401 Brutális kereskedő. MAROS, 1900. június 17. 4.1. 402 A tehenek kárpótlása említésében már kis irónia is kihallatszik. Kárpótlásként a fölhasználhatatlanná vált fű háromszorosát ígérték. 403 A főgimnázium és [a] gazdák. MAROS, 1900. május 6. 5.1. 404 Elmaradt majális. CSANÁDI LAPOK, 1900. május 30.; Elmaradt a gimnazisták majálisa. MAROS, 1900. május 31. 4.1. 405 A majálisról. CSANÁDI LAPOK, 1900. június 3. 4-5.1. 294