A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

nem engedik.*" A belügyminiszter hivatkozva arra, hogy nem ismeri a makói helyzetet, nem adott engedélyt. Ekkor fordult elő egy érdekes eset. Hogy a fönnálló rendelkezésekkel valakik nem értenek egyet, mindig is ki tudták fejezni a magukon hordott különböző jelképekkel, gondoljunk csak a kommunista rendszer alatt kitűzött kokárdáinkra. Makón 1902-ben, mivel tiltották a május elsejei munkásmegmozdulásokat, voltak, akik a passzív és aktív ellenállás határán mozgó jelvényviselést választották. A főtéren lehetett látni sétálgatva, ünnepi ruhába öltözött „egy-egy vörös jelvényt viselő munkásembert, akiket attól az ártatlan passziójuktól is siettek megfosztani a rend cirkáló emberei."

267 A nap csöndben, minden zavargás nélkül telt." Munkásgyűlést pünkösdhétfőn" a városházánál tartottak nagyszámú közönség részvételével, teljes rendben. Hogy a kérdést rendezni kell, azt jelezte, hogy „talán soha nem tolongott ekkor fekete embersereg a városháza udvarán."

270 Eltelt tehát több mint tíz év, és nem tudhatta meg Makó, hogy milyen lehet egy fölvonulással egybekötött munkásmajális. Az 1870-es, 80-as évek gyakorlata megszakadt. Ellenőrizhetetlen rémhírek, véres vidéki beszámolók, belügyminiszteri és rendőrkapitányi tiltások útján szerezhetett csak némi információt a lakosság. Ezek a feszültségek, a jelentkező aktuálpolitikai tartalom azonban elegendőek voltak arra, hogy a nép tudatában élő május-, május elseje kép átalakuljon. A környék májusünnepei A makói lakosság egy része szívesen látogatta a környék tanyáinak és falvainak a majálisait. Szórakozási lehetőséget, jótékonykodásra alkalmat, a társadalmi élet egyik fontos megnyilvánulását látta benne. A város vezetői vagy képviselői megjelentek a Makóhoz tartozó tanyák rendezvényein, különösen is azért, mert ezek mindig valamely a közt szolgáló célra voltak szervezve. Ha az egyházaknak volt itt valamilyen „érdekeltségük", pl. az iskola hozzájuk tartozott vagy a jótékony cél kapcsolatban állt a vallási élettel, esetleg általánosságban is fontos volt, képviseltették magukat. Hasonló módon, ha valamelyik faluban a helyi jelentőségen túl mutató majálist szer266 Május elseje. MAKÓI HÍRLAP, 1902. május 1.; A szocialisták és május elseje. MAROS, 1902. május 1. 3.1. 267 A munka ünnepe. MAKÓI HÍRLAP, 1902. május 4. 3-4.1. 268 Május 1. MAROS, 1902. május 4. A megnyilatkozások elsősorban nem is a követeléseket, hanem a nemzetköziséget nem tudták elfogadni. „A kik piros zászló alatt harcolnak nálunk eszméik győzelmeiért, azokkal mi sohasem lehetünk egy táborban. (...) nagy tévedés az, hogy a szocializmus nemzetközi absurd tételek nélkül nem lehetséges." (Piros május. MAROS, 1902. május 4. 1. 1) A fegyveres jelenlét fölösleges volt,, „olyanoktól félnek, akik valójában nem is léteznek." A munka ünnepe. MAKÓI HÍRLAP, 1902. május 4. 3-4.1. 269 május 19. 270 A gyűlés szónoka Bokányi Dezső, a központi pártszervezet küldöttje volt. Közel két órát beszélt. „Annyira nép nyelvén szólt, sűrű lelkes éljenekkel jutalmazta. A beszéd ékes, sikerült hasonlatokban gazdag, okos beszéd volt." A szónok „egészséges észjárású ember, a mellett jó, gyakorlott népszónok." (Munkások pünkösdje. MAKÓI HÍRLAP, 1902. május 22. 2-3. 1.) A 10 órakor kezdődött népgyűlésen a nép jogairól, államformák alakulásáról, a tőke törvényhozás általi védelméről, az általános titkos választójogról, az iskolák államosításáról szólt. (Munkások gyűlése. MAROS, 1902. május 22.) Az elmondottak természetesen éles kritikákat váltottak ki. 274