A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

másik két regény, az említett disznó és így tovább. Az adakozásba a város jelentősebb családjai egyöntetűen bekapcsolódtak. Szerencsésen fönnmaradt a napról több szemtanú, résztvevő beszámolója. Ők nem elégedtek meg azzal, hogy közöljék, az alkalom „fényesen sikerült, " életképszerű tudósításokat adtak. A sátrakban elárusító menyecskék forgolódtak. Hangosan kínálták a portékákat („Tessék szivarokat venni!" „Egy szép virágcsokrot uram!"), fűzfaköltők kifüggesztett alkalmi rigmusai csalogatták a nagyérdeműt: „Egyél jó gyümölcsöt, Elmúlik a szümölcsöd! " A színházban erdődíszlet között gyermekek nekilendülve „hangicsáltak." Kislányok, a „ halvány arcú Etelka, a bájos szemű Ilka, a bájos termetű Róza, " lelkesen árulták a tombolajegyeket, „A tessék tombolajegyet venni!" hallatszott mindenfelé. „Jó szívű zsarolók" vettek körül mindenkit. A férfiak, talán hogy jelezzék, ők már számtalan jegyet vásároltak, a kalapjuk mellé tűzték bilétáikat, mely később a gyerekek hatására játékos versennyé alakult, s az lett a „dicsőbb", akinek kalapján több jegy volt. Az egyik szervező mesélte, „föltettem a rendezői szalagot, hogy az auktoritás nagyobb legyen s a kis zsarolók hálóitól megszabaduljak. Azt vettem észre, hogy nagyobb lett a bizalom. Négy-öt vett körül."

223 Folyt a „jó szívű rablás. " A vásárlók a végén a kalapjuk mellé tűzött tombolajegyekkel már úgy néztek ki, mint valami „indusfőnökök. " A következő kis párbeszédeket a vásár forgatagában jegyezték föl. Egy szép szőke kislány jött, cigarettát árult. „- Mi az ára? - kérdem tőle. - Három píz! - felel az én szépen, s ezzel tovább megy, már tudva, hogy »tíz píz«-ből nem kell visszaadni semmit." Egy nyalka baka jelent meg az ünnepen. „- Katona bácsi, fizet 5 kr közmunka váltságot! - Dehogy fizetek, szentem!... S a következő percben a megvesztegetett leányka már a katona bácsi karján végezte a közmunkát a táncteremben." Egy kislány megkérdezte, miként szerezhetne több pénzt a károsultaknak. „- Hja, lelkem, nagy városban az ilyen angyalarcnak egy csókért is jó pénzt fizetnek. - Igen - felel az én szép tanítványom -, de én magam csak nem kínálhatom, más meg nem kert! Tekintélyes emberek is mókáztak. Este 9 órakor díszmenetet rendeztek a végül is nem kisorsolt, hanem levágott sertés tiszteletére. Elöl ment Borotvás elnök, utána a A tárgyak értéke meghaladta a 220 Ft-ot. (Az árvízkárosultak javára... MAROS 1888. június 10. 3. 1.) Az adakozók névsorát a rendezőség közzétette. 221 A város jeles polgárainak a leányairól van szó: Karácsonyi Rózsa, Csorba Etel, Pap Ilka és Szolcsányi Etel. !22 A portéka ajánlásába humor is vegyült: „Tessék tombolajegyet venni! Egy darab 10 kr. Ha tizet tetszik venni olcsóbban számítjuk. Egy forintba." 223 Л »Jó szív« majálisa. MAKÓI HÍRLAP, 1888. május 24. 6.1. 267