A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

elárusító csarnokok díszítését illetően, ellenőrizte a zenekart, megállapította és kifüggesztette a táncrendet, fogadta a nővendégeket.

2 7 A szervezők ügyeltek arra, hogy programjaik széles körben vonzók legyenek. Csak így számíthattak olyan bevételre, mely már büszkén elküldhető a szerencsétlenül járt embertársaik számára. Igyekeztek a községek lakóit is részvételre és adakozásra bírni. Az esemény előkészítéséről a vidéki lapok is írtak. Az adakozás egyik fő terét az árucsarnokok nyújtották. Ebből ötöt terveztek: 1. hideg ételek, 2. hűsítő italok, 3. cukrászsütemények, 4. virágok, 5. szivar- és dohánytermékek árucsarnoka. Merész módon arra szólították föl az embereket, hogy tömeges adományozásokkal töltsék föl a csarnokok készletét, majd pedig vásárolják vissza az ingyen adott/kapott árukat, ezzel a bevétel tisztán tovább küldhető lesz a károsultak javára. Szintén a közönség adományaira építették a tombolajátékokat. Az adományok számára gyűjtőhelyet jelöltek ki a polgári körben (Népkert), a rendezőbizottság irodájában. Naponta déli 12 óráig lehetett adakozni. A szervezők pusztán az önkéntességre alapozva nem bíztak a kívánt mértékű sikerben, ezért közleményükben bejelentették, hogy „azon házakat is megkeresteti [a rendezőbizottság] tagjai által, honnét bármi csekély adományt remélhet, ezért kéri és felhívja a n[agy]. e[rdemű]. közönséget, fogadja e kiküldötteket szívesen. " ° A helybe ment adománygyűjtőknek már nehezebb volt ellentmondani. A legnagyobb visszhangot az váltotta ki az előkészítés idején, hogy egy nagylelkű, névtelen adakozó kétmázsás disznót adott a tombolára.

209 A kitűzött napon az időjárás kedvezett. Nagy volt a részvétel. A beszámolók szerint megjelent a város értelmisége, hivatalnoki kara, a kereskedők, iparosok, talán csak a „jómódú gazdaosztály" maradt távol, a „hiányzó gazdák helye képezte a szép nap sötét pontját" - olvashatjuk a Maros vezércikkében. 10 Ellentmondásnak tűnik a Makói Hírlap ugyanaznapi állásfoglalása, miszerint „gazdaközönségünk mégis megmutatta, hogy a jótékonyság oltárán tud áldozni. " A dicséret valószínűleg a Gazdasági Egyesület tagságának szólt, és az adományozásban való részvételnek. Magán az alkalmon lehet, hogy valóban csekélyebb számú volt a gazdák megjelenése. Du. 3-kor nyíltak ki az árucsarnokok, és ugyanekkor a tánchelyiségben

212 cigányzenekar kísérete mellett megindult a tánc. Este 8 órakor került sor a tombolahúzásra, majd éjféli szünóra beiktatásával hajnalig tartott a mulatság. A belépődíjra, fölülfizetésre és adakozásra épített majálison a szegényebbek legföljebb bámészkodó közönségként jöhettek szóba. Ők inkább a megszokott kalákákban

213 mulatoztak volna, ezeket azonban a városi hatóságok, hogy támogassák a jóté207 A makói gazdasági-egyesület majálisa. MAKÓI HÍRLAP 1888. május 17. 6.1.; A makói gazd. egyesület majálisa. MAROS, 1888. május 17. 2.1. 208 Fölhívás. MAROS 1888. május 13. 3.1. 209 A »Jó szív« majálisa. MAKÓI HÍRLAP, 1888. május 24. 6.1. 210 A mi jó szívünk ünnepe. MAROS 1888. május 24. 1.1. 211 A »Jó szív« majálisa. MAKÓI HÍRLAP, 1888. május 24. 6.1. 212 A tánc színhelye a színház volt. 213 A kaláka a 19. században leginkább földművelő fiatalok táncos, zenés mulatozása. Színhelye általában a város valamely kocsmája volt. Az előforduló durvaságok és erkölcstelenségek miatt sokan kritikával illették. 265