A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

Ha Maros-partra történő kivonulás nem volt, akkor került elő könnyebben a nyári mulatság meghatározás. Mivel a majálisok egyik hagyományos napja a pünkösdhétfő volt, a pünkösd viszont sokszor májusra esett, a május elseje és a pünkösd szokásai Makón is érintkezte, és hasonlóságot mutatnak. Lényeges különbség azonban, hogy a május elseje és a majális, azon kívül, hogy egyházi iskolákban és vallásos érzületű szervezetek rendezésben is megtartották, nem igen rendelkezett a 19-20. században már szakrális kötődéssel, míg a pünkösd egyértelműen a keresztény egyházak ünnepe volt. A pünkösdről több beszámolónk is maradt. A hasonlóságok érzékeltetésére idézünk egy 1896-os szöveget: Piros pünkösd napján „zöld ágakkal, virágokkal vannak díszítve a kapuk és kerítések mindenfelé, a hajnali órákban pedig megjelenik a cigány, az ünnep elmaradhatatlan bejelentője, és sok szép leány ablaka alatt zendül fel a nóta: »Nem anyától lettél, Rózsafán termettél, Piros pünkösd napján, Hajnalban születtél.« " „A polgárok várták a májusi mulatságot" Az 1870-es évek első fele A makói majálisokra vonatkozó adatokkal az 1870-es évektől rendelkezünk. Korábbról származó ismereteink csak az egyházi ünnepekre vonatkoznak,

30 ezek a leírások azonban népéleti vonatkozásokat nem tartalmaznak. Ismereteink szerint az 1870es évek elején a néphagyományban élő szokások mellett a makói társadalom különböző rétegei alig rendeztek majálisokat. A város lakói május hónapnak a szokásait (a kapuk zöld ágakkal díszítése, a város zenével ébresztése, iskolások ünnepe) természetesen megtartották, de a szabadba való csoportos kivonulás, az ottani közös szórakozás gyakorlata még csak formálódóban volt. 1871-ből a hír először egy „ici-pici majálisról" szól. Az időjárás kedvező volt, a pünkösdi ünnepek mégis „nagy csendben" teltek - olvashatjuk a tudósítást. Pünkösd Mivel a majálisok általában társadalmi jelentőséggel bírtak, hírnek számított a megrendezésüket lehetetlenné tevő, alkalmatlan időjárás. 1898-ban például ezt olvashattuk: „Az idei pünkösd nem a vendéglősöknek hanem a gazdáknak hozta meg az örömet. A két napig tartó eső megrontotta a vendéglősök remélt jó üzletét, ellenben megjavította a helylyel-közzel gyönge vetéseket." (Időjárás. MAKÓI HÍRLAP, 1898. június 2. 5.1.) 1900-ban Esős majálisok címmel jelent mag írás a MAKÓI HÍRLAP hasábjain május 3-án (4.1.) A mulatságokat „azonban megzavarta a délután 5 órakor megeredt nagy záporeső. 29 Piros pünkösd. MAROS, 1896. május 24. 4. 1. 1897-ből hasonló beszámolónk maradt: „Virágokkal, zöld ágakkal vannak díszítve a kapuk és kerítések, hirdetve, hogy a keresztény világnak nagy ünnepe van." Piros pünkösd. MAROS, 1897. június 6. 7. 1. ORBÁN Imre: Az. istentiszteletek rendje a makói plébánián a 19. században. In Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntésére. A Makói Múzeum Füzetei 90. Szerk.: Halmágyi Pál. (Makó, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága 1998. 55-62.1.) 60.1. 239