A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón ORBÁN IMRE (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) „Ma van május elseje, és ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtették magukat. A hívő keresztényeknél pedig szokássá lett, hogy felkeltsék az örök hazának boldogságát és az oda való vágyat" - írta a május 1-jéhez kapcsolódó szokásokról a 15. század magyar ferences tudósa, Temesvári Pelbárt.

1 Temesvári idézett sorai összefoglalását adják a korabeli majálisok lényegének, mely alapot képez a későbbi korok szokásrendjének kialakulásához. A majális eredetét tehát valahol az Egyház szertartásaiban, a vallásos színjátszásban kell keresnünk.

2 E színdarabokban a tavasznak a köszöntése az örök boldogságra, az üdvösségre törekvő ember Istennek tetsző cselekedete. Az eme alapokon kialakult ünneplés vert gyökeret Európa-szerte a népéletben. Nálunk a majálisnak vidám, táncmulatságszerű jellege van - írják egybehangzóan a legkülönbözőbb hazai lexikonok. S ha a legáltalánosabb tulajdonságait nézzük a napnak, akkor valóban a szabad ég alatt megtartott táncos összejövetel az egyik legmeghatározóbb vonása a majálisnak. A tavaszt, a megújuló természetet dicsőítik. A nap társas összejöveteleivel a párválasztásnak, a fiatalok találkozásának egyik fő színhelye lett. A majális többnyire május 1-jére vagy pünkösd másnapjára esik. Ezért a majális és a pünkösd szokásai összekeveredtek. Magyarországon az emberek kapuikat zöld ágakkal díszítették, és májusfát állítottak. Közösen kivonultak a szabadba, rendszerint egy közeli erdőbe, és nyilvános ünnepléssel, közös játékokkal, versenyekkel, tánccal múlatták el az időt. Vetélkedőt, sőt sportversenyeket rendeztek. A vigasság végeztével nem egyszer énekszótól, zenétől kísérve, kezükben zöld ágakkal, virágokkal, közösen jöttek vissza a településre, mintegy jelképesen magukkal hozva a tavaszt. Ilyen alkalmakat családok, baráti társaságok is szerveztek. Ha egy-egy összejövetel júniusra esett, azt juniálisnak hívták. Ennek mintájára a júliusban, szabad ég alatt szervezett összejövetelek megnevezéseként ajuliális név is előfordult. Altalános szokásként májusban sokfelé májfát, májusfát állítottak. A helység fiatalemberei egy vagy több, ágaitól megfosztott, tetején lombos fát, gyakran nyárfát hoztak a közeli erdőből, szalagokkal, kendőkkel, esetleg borral telt üvegekkel díszí„hodie est prima dies Maii, quo a principio solebant homines mundi delectamenta quaerere per amoenitates arborum vel arbustorum ut avium cantus, quod apud fidèles Christianos usu inolevit ad incitandum, ut recognoscerent supernae patriae amoenitatem et illam desiderarent" (In Sermones de Sanctis 1499) A Szent Fülöpről és Szent Jakabról szóló beszéd részletét és Holl Béla fordítását idézi DÖMÖTÖR Tekla: Naptári ünnepek - népi színjátszás. Akadémiai Kiadó Bp., 1983. 132-133.1. 2 Ezt csak erősítette, hogy az Egyház májust Isten anyjának, Máriának az ünneplésére szentelte. 235