A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Grynaeus Tamás: Makó és környéke hagyományos orvoslása I.

lött.

346

Kz (Két, gyakorlatilag azonos kiszombori adat, nem azonos elbeszélőtől!) Ferencszállási adat szerint megszőrösödött arcú pólyást meg kell füröszteni, vizébe 9 sírról szótalan vett földet kell tenni. A kisgyerek meggyógyult, pedig úgy nyávogott, mint a macska.

347

Ferencsz (Ebben az adatban külső szőrösségről van szó, kérdés, ide tartozik-e?) A macskába (kutyába) rúgástól olyan lett, mint a nyúzott macska; macskaszőr [testszőr] van benne [hátában, belsejében]; úgy nyávog, mint egy macska - az összefüggés elég szemléletes, a tejben fürösztés igen archaikus gyógymódnak tűnik (vö. népmesék hasonló motívumával!) Aggos, ebagos címszó etymologiai szótárainkban nincsen. Az Oklevél Szótár Pótlékban 1141-1161-ből Agus nevű disznópásztort említ. Kérdés, hogy a szótár 1315. évi 'Boch dicti Og' személynév-adata ide vonható-e? A B. és Sch. szójegyzék az agoz ill. ágas szavakat azonosan 'statua'-nak értelmezi, valószínűleg nem vonható ide. Csábító lenne ugyan az 'ebag' szót kutyaszőrként értelmezni - ez aetiologiailag illene is (kutyát rugdos - annak a szőre bántja gyermekét). De az ETSz-ban csak agg címszó van, 'vetus, gyakorlott, ravasz' jelentéssel, a TESz-ben sincs ag címszó: az ág egyik jelentésének, 'tárgy kinyúló része'-t adja meg (ez ugyan esetleg a szőr lehetne, de erőltetettnek tűnik). Az ag másik lehetséges jelentése 'idős, öreg' is számításba vehető. Az ebagos egyik erdélyi párbeszédes gyógymódja ui. - Mit főz kend komámasszony? - Aggost, aggból éfiat egyértelműen utal a beteg (nyilván atrophias) gyermek öreges küllemére. Ez esetben esetleg az ebag vén kutyát jelentene? (A régi magyar nyelvben viszont ilyen összetétel nincs, hanem 'aggeb', 'aggnő', 'agsile' formában, azaz megfordított sorrendben fordul elő. A legkorábbi ilyen adat a Jókai Kódexben [15. sz. m. negyede] "hogy ewtet аэ gonoa ag ellenfeg meg сэака uolna". Tinódi, Eger vár viadaljáról való ének 1553, 589. sor: „igaz ageből tárta".) Hasmenés Kisgyerek hasmenését vízben eláztatott verébszart adva gyógyították. (Ez az egyetlen adat a Makó környéki gyűjtésekben ürülék belsőleg emberi használatára. Itt sem igaz tehát a hagyományos orvoslásnak a „Dreckapotheke"-ből származtatása ill. avval rokonítása!) A beteg gyerek gyógyításában kb. az 1920-as évek után észlelt Markos változást (a gyerekszám csökkenése-, nagyobb gondosság - gyerekvédőnői hálózat kiépülésével egy időben) ezt a két egymás utáni generáció tudásanyagában, ill. gyógyító szokásaiban is tetten érhette. Nagyon érdekes az a megjegyzése, hogy a fiatalabbak előbb orvoshoz vitték a beteg gyermeket, de ha nem látták biztosítottnak fölépülését, akkor alkalmazták a hagyományos gyógymódokat.

348 Polner 1978, 119. Polner 1995,54. Markos, 1986, 63. 203