A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)
N. Szabó Magdolna: Bálint Sándor tárgy- és dokumentumgyűjteményéről és az emlékkiállításról a centenárium ürügyén
A szekrény egyik végénél ferde síkban, üveg alá helyezve egy öltöztető kegyszobor aranyhímzéses, kiterített öltözete is megjelenik. A harmadik falfelület a népi vallásosság különböző alkotásait mutatja meg, előtte álló posztamenseken térbe helyezett tárgyakkal. A pestisjárvány elleni két védőszent, Rókus és Rozália népies ihletésű, 18. századi ábrázolásai, egy jámborságot sugárzó votív festmény, egy esküvői emlék papírdomborításos feszülettel és egy 19. század végi kőnyomat, mely a Passió történetét mondja el képregény szerűen. A posztamenseken olvasók, feszületek, imakönyvek, offerek és nyomódúcaik, illetve egy nagyobb méretű, üvegborítású Prágai Kis Jézust ábrázoló öltöztetett viaszszobor láthatók. A három oldalról zárt enteriőrből egy ajtószerü nyílás vezet a kiállítás egyik leghangsúlyosabb terébe, a Bálint Sándor egykori dolgozószobáját megjeleníteni hivatott intim szférába. A szobát a tudós személyes tárgyai, bútorai, műkincsei töltik meg. A falakon a legjelentősebb gyűjteményi darabok tekinthetők meg. Azért kerültek ide, mert eredetileg is szobája falát díszítették ezek a rendkívül értékes és ritka darabok. Ezt mutatják a lakásán készült fényképfelvételek is. Az eredeti állapot rekonstruálása gyakorlatilag is lehetetlennek bizonyult, s a nézhetőség, áttekinthetőség kritériumainak is ellentmondott volna, de hangulatában, benyomásában igyekeztünk egy ahhoz közelítő állapotot megjeleníteni a dokumentatív felvételek segítségével. Otthona berendezésének emlékezetes darabjai kerültek a szobába: a kék alapon festett hartai szekrény 21 , a zöld kárpitos ülősarok, rajta kalapja, táskája, egy festett téka, a kis műbőr fotelek a dohányzó asztalkával, könyvespolc, falitéka, korsók, bőröndök. Ismerősként léptek e térbe azok, akiket ezek a bútorok valaha a Tömörkény utcai lakásban is fogadtak. Könyvespolcára a saját könyvtárából származó könyvek kerültek egy-egy személyes emlékkel, kis szentképpel, családi fényképpel, asztalára pedig az időt és energiát nem kímélő, kitartó munka nyomai és kellékei, újságkivágások, bibliográfiai jegyzetek, apró kutatócédulákon megőrzött kézírásos feljegyzései. A „szoba" falain a hagyaték legértékesebb, immár restaurált festményei és a különösen kedvelt apácamunkák tekinthetők meg, számuk összesen tizenöt. Ugyanitt látható a Zsoltáros Dávid királyt ábrázoló, 18. század eleji, aranyozott fa dombormű, a Szent Ferences missziós kereszt egy igen ritka, faragott formája, illetve a szűkebb pátriájához, Alsóvároshoz kötődő igen ritka emlék, egy házoromzatról származó Szentháromság-ábrázolás, a bentlakókat oltalmazó szentség hatalmas, tálszerű, domborműves kerámiadísze és egy Mária megkoronázását megjelenítő, selyemmel öltöztetett viaszszobrokból álló csoport is, mélyített fa keretben. A szekrény és a polc tetejére fából készült feszületek, karácsonyi termőág, üvegburás viaszszobrok, és a Feltámadt Krisztus festett fa szobra kerültek. A bemutatott kegyképek mindegyikéhez valaha személyes emlékek fűzték Bálint Sándort. A szentképek közül különösen kedvelte a Lehajtott fejű Szűz Máriát, a Szent családot, Rozáliát, a Segítő Máriát, a Radnai Szűzanyát ábrázoló képeket. 22 Szenvedélyesen gyűjtötte a kolostormunkák 21 Grynaeus Tamás ajándéka. 22 Szilárdfy Zoltán művészettörténész, Bálint Sándor személyes ismerője többször és több helyen nyilatkozik a tudós által kedvelt festmények eredetéről, megszerzésének körülményeiről. Részletesen lásd: Szilárdfy 2003. 79-83., illetve N. Szabó (szerk.) 2004. 35-57. 17
