A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Medgyesi Konstantin: Lovak, lókupecek és lóügyletek a koalíciós évek Makóján

ságot - akik többnyire az állatok eredeti tulajdonosai voltak - nem tekintették a nép részének. További vádként fogalmazódott meg, miszerint a felperesek hamis tanúkkal bizonyítják igazukat. Mindennek az állandó ismétlésével, sulykolasaval el lehetett rettenteni a makóiakat attól, hogy tanúskodjanak az ilyen eljárások során. A közéleti szempontból leginkább hatásos érv az emberek igazságérzetére apellált. Eszerint méltánytalan, hogy olyan gazdáktól veszik vissza a jószágokat, akiknek így nem marad lovuk. Míg, aki visszakapja, annak több is van az istállóban. A közösségi jóérzés szempontjából valóban nem volt tetszetős, hogy a jobb módúak a jog eszközéhez nyúlva fosztották meg kevésbé tehetős társaikat egyetlen, a mezőgazdasági munkához nélkülözhetetlen lovuktól. „Több ízben előfordult, hogy az újgazdák hasonló eset miatt nem tudták földjüket felszántani" - tájékoztatott a baloldali orientációjú Makói Népújság.

19 Gyakorta akkor sem adták ki azonban a lovakat, mikor a bíróság ítéletben kötelezte az alpereseket az eredeti tulajdonosnak való visszajuttatásra. A pernyertes fél végrehajtóval ment. Ilyenkor sem mindig sikerült érvényt szerezni a jogerős határozatnak. Erre példa Csávás Mihály makói parasztember esete. Az ő lovát egy földeáki gazda, Szabó István kapta meg a háború után. A bíró az eljárás végén arról döntött, hogy a ló Csávást illeti. Szabó viszont egyáltalán nem gondolta rendjén valónak, hogy a makói birtokába kerüljön az általa felerősített és gondozott ló. A végrehajtó megpróbálta teljesíteni hivatali kötelezettségét, de a földeáki férfi vasvillát ragadott és kizavarta a „betolakodót" az udvaráról. Tizennyolc nap elteltével Csávás és a végrehajtó - egy béreslegénnyel és három rendőrrel megerősítve - visszatért Szabóék otthonába. Szabó István és fia, az agrár egyetemista Szabó János most sem ijedtek meg. A béreslegény igyekezett a lovat elkötni, mire az idősebb Szabó "ostorral végigvágott rajta, majd a kaszához nyúlt." A rendőrök ekkor avatkoztak be. A lovak Szabóéknál maradtak, de büntetőeljárás indult Szabó István és fia ellen, hatósági közeg elleni erőszak bűntettének vádjával.

20 1946-ban „a nagy lóperek" időszakában a lovak tulajdonlása ürügyén a középbirtokosság és a szegényparasztság közötti társadalmi küzdelemben az előbbiek győztek. Ez a csatanyerés mégis pirruszinak tekinthető, hiszen néhány esztendő múltán, az erőszakos téeszesítés következtében a pernyertes gazdák is kénytelenek voltak bevinni a közösbe a féltve őrzött lovaikat. Lovak, lovas kocsik - ügyek, botrányok 1946-ban Makó város tulajdonában 28 ló volt. A hivatal úgy ítélte meg, lófölösleg alakult ki a városháza istállójában. Nincs szükségük ennyi jószágra, ezért olyan előterjesztés született, miszerint néhányat (5 darabot) kiadnának arra érdemeseknek. A képviselőtestületi ülésen azonban „nagy ribillió" támadt. Kallós Lajos kommunista párti városatya tiltakozott: miért biztosítanának például egy tehetős mo19 MNÚ 1946. október 19. 20 DFH 1948. augusztus 28. A tárgyaláson mentő körülménynek számított, hogy kiderült, éppen az ominózus napon haldoklott Szabó kisebbik fia. így érthető volt az apa ingerültebb reagálása. Addigra, 1948-ra pedig már a jogszabályi környezet és a politikai erőviszonyok is megváltoztak. Szabóéknak végül a lovat nem kellett kiadniuk. 155